Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
tiszta jövedelem értékét, a beadási kedvezményeket esetleg alátámasztó adatokat (termelési szerződés léte, minőségi vetőmagtermesztés, belépés a téesz-be stb), s végül a segédeszközül kiadott szorzótáblák alkalmazásával kiszámított beadási kötelezettséget az előírt tagolásban. Az egyes gazdálkodókról ezen felül egyéni kartotéklapokat is kiállítottak. 191 A földnyilvántartás tehát adóügyi, begyűjtési, termelési és földbirtok-politikai szempontból egyaránt nagyjelentőségű volt. Meg kell állapítanunk, hogy e téren 1945 óta évről-évre növekvő volt a zavar. Már a forradalmi lendületű földreform idején sem igen lehetett szó a kiosztott földek pontos nyilvántartásáról, a juttatottak ráadásul cserélgették is egymás közt a földeket. 1948 után indult a kollektivizálás, a kulákok likvidálása, a tagosítások sora. 1949 - 56 közt alig volt olyan község, ahol kétszer-háromszor ne tagosítottak volna. Ehhez járult 1953 nyarától egy ideig a téesz-ek részbeni megszűnése, a kilépések sora, ill. másfelől az egyénileg gazdálkodók - főként kulákok és középparasztok - törekvése földterületük csökkentésére. Az állami kisajátítások száma és az érintett földterület sem volt lebecsülendő. Mindezt a nyilvántartó apparátus képtelen volt pontosan követni, annál is inkább, mert az ügynek lényegében nem volt igazi gazdája. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (AFTH), a Pénzügy-, Begyűjtési-, és Földművelésügyi Minisztérium voltak azok a központi "bábák", akik közt sokszor elveszett a "gyerek". (Nem az apparátus létszámával volt a baj: országszerte mintegy 3.000 fő foglalkozott csak földnyilvántartással.) 1952-56 közt évente 250-500 ezer kh termőterület gazdája volt ismeretlen! A művelési ág változások, a szövetkezetek és állami gazdaságok rohamosan gyarapodó területeinek nyilvántartásba vételénél is sok volt a hátralék. Nem könnyítette a nyilvántartók munkáját az, hogy igen sok községben a háború alatt elvesztek a kataszteri birtokívek, telekkönyvek. Szembe kellett néznie az apparátusnak az egyéni gazdák ügyeskedésével is: a beszolgáltatási kötelezettséget csökkentendő csak a számukra adózásibeszolgáltatási szempontból kedvező művelési ág változásokat jelentették be, papíron szétírattak földeket a családtagok vagy rokonok-ismerősök közt..., forma szerint haszonbérbe adtak területeket (az utóbbi esetben ugyanis a haszonbérlőt terhelte a beszolgáltatás, azaz a földek efféle "elaprózása" csökkentette az állami terheket). Egyedül 1956 első felében 110 ezer kh-on engedélyeztek művelési ág változást. 192 E rengeteg módosulás helyszíni ellenőrzése, hatósági elbírálása nem volt éppen könnyű lecke. Hivatalos felmérés szerint 1954 közepén - jóllehet a kormányzat 1953 nyarától erőfeszítéseket tett a földnyilvántartás pontosítására, részint a paraszti termelés biz191. Ld. pl. 420800/1949. OKH sz. utas. - Uo. - OKH Külső Szervek Igazgatósága - 1. d.; 'Tapasztalatcsere" - Begy. Ért. 1952. 1.; 599/30/1950. NT sz. r. - NT HT 1950. 403. (okt. 26.); 2060/20/1953. Mt sz. h. - Mt HT 1953. 20. 91. (szept. 6.) 192. Az illetékes szervek meg-megújuló küzdelmet folytattak a fiktív haszonbérletek, terület-szétírások ellen. (Inkább kevesebb, mint több sikerrel.) - Ld. "Az 1954-es gazdalajstrom problémái" 540318/1/1954. Mt sz. h. - UMKL- Begy. M. TÜK - 6/0012/66.; Hegedűs András miniszterelnök h. levele Szobek András begyűjtési miniszterhez 1955. jan. 13. - Uo.; Szobek András levele Apró Antalhoz, a Minisztertanács elnökhelyetteséhez 1954. dec. 23. és a Begyűjtési Minisztérium megyei tanácsokhoz intézett körlevele 1954. dec. 22. - Uo. Titk. - 13/1955. - M/4.; Feljegyzés Szobek András részére 1955. júl. 25. - Uo. M/43.
