Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
A TERMELŐSZÖVETKEZETEK 1 HOLDRA ESŐ BESZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE 1949/50-53 (20 holdanként 1 tehénnel számolva 45. táblázat Év 1 kh (11 ak. értékű) mezőgazdasági területre eső beadás 1945-50 82,4 bkg 1950-51 94,7 bkg 1951-52 333,0 bkg 1952-53 440,0 bkg Az egy kh-ra eső beszolgáltatási terhet mutató táblázat jelzi, hogy a korlátozás politikája a 24 kh szántó feletti gazdaságokat már 1949 - 50-re, a 20 - 24 kh köztieket 1950-51-re, az összes többi gazdaságot (a tehénnel nem rendelkező 1-3 kh-as törpebirtokosokat leszámíva) 1951-52-re érte el. A gazdasági ellehetetlenülés állapotába 1949-50-re a 30 kh szántónál többel rendelkezők, 1950-51-re a 20 kh felettiek kerültek, míg 1951 - 52-ben már minden egyénileg gazdálkodó (ismét kivéve a tehenet nem tartó 1-3 holdasokat) terhelése elviselhetetlen volt: a 20 kh felettiek kötelezettsége ekkor már elméletileg is teljesíthetetlenné vált! Ekkor jegyezhető fel a rekord-norma is: a 24 kh szántóval, 2 kh réttel és 1 kh szőlővel rendelkező kulákok egy kh földjük után 891 bkg-ot voltak kötelesek beadni akkor, amikor az egy kh-ra eső (szántóföldi) átlag búzatermés 1951-ben 780 kg, 1952-ben pedig 710 kg volt holdanként. 121 A termelőszövetkezetek egy kh-ra eső beadási normája - mint látható - végig alatta maradt a szegényparaszti normának, e mellett azonban 1949-50 és 1952-53 közt több mint 400%-kal nőtt. Végül nézzük meg, hogy az átlagos 100 kh szántó- és rétterületre eső tényleges, megvalósult begyűjtés hogyan alakult 1950-52 között. (Lásd 46. táblázat.) A természetben fizetett földadó és a kötelező beszolgáltatás csak egy részét jelentette az államilag szervezett begyűjtésnek. Az ún. összbegyűjtést, azaz az állami készleteket növelte még az állami szektor termékátadása, a gépállomásoknak természetben fizetett talajmunkadíj, az ugyancsak természetben lerótt cséplési és őrlési (olajütési, vámdarálási) díj s végül az állami felvásárló vállalatok által szervezett, tervszerűen végzett szerződéses és szabad felvásárlás. (Az egyes begyűjtési címek szerepét - súlyát az összbegyűjtésen belül érzékelteti a IX/b-d. sz. melléklet, a kenyérgabona, kukorica, és vágósertés esetében.) A földadót a parasztságnak, ill. szövetkezeteknek elsősorban kenyérgabonában kellett fizetniök, így ottani magas aránya az összbegyűjtésen belül (25-30%) érthető. A kenyérgabonában beadott földadó csökkenő zömét (99-75%) az egyéni parasztságot terhelte, s ez másfelől annyit jelentett, hogy a termelőszövetkezetek részesedése az 1950. évi egy%-ról 1953-ra 25%-ra növekedett. 121. Adattár I. 168.- Vö. IV/b. sz. melléklet.
