Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

tette ugyanis, hogy miközben a kulákok sorra ajánlják fel földjüket s "defenzívába szorulnak", a kulákstatisztikában nem szerepelnek azok, akik 25 kh-nál kevesebb, néha csak csekély földdel rendelkeznek, de "kocsmárosként, géptulajdonosként, kupééként" is ténykednek. így a begyűjtési tvr az utóbbiakat már akkor is kulákká nyilvánította, ha 100 ak. értékű földjük volt. Rákosi összesen 100 ezer kulákról beszélt,

95 holott 1949-ben is csak kb. 30 ezer volt azoknak a gazdagparasztoknak a száma, akik rendszeresen foglalkoztattak idegen munkaerőt. Ezek után természetes, hogy a kulákokat új módszerekkel kellett kényszeríteni arra, hogy legalább minimális szinten "teljesítsenek": országszerte 900 "kulák elszámoltató bizottságot" létesítettek s ezek munkáját felülvizsgáló bizottságok ellenőrizték.

96 A KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSE CIKKCSOPORTONKÉNT 1951-1952

97 39. táblázat Kenyérgabona Állat, zsír Burgonya Takarmány Tsz 30% 60% 10% . „Dolgozó parasztság" 33% 40% 12% 15% „Kulákok" 25% 48% 12% 15% A külön tejbeszolgáltatás a korábbi rendelet szerint történt, az ugyancsak alapkötelezettségen felüli baromfi- és tojásbeszolgáltalási előírás termelőszövetkezeteknél 1 kg baromfi és 15 tojás, a háztáji gazdaságok után 2 kg baromfi és 27 tojás volt holdanként, míg az egyéni gazdák 2,25 kg baromfit és 30 tojást adtak be holdanként.

98 A Szabad Nép a kötelezettségek emelését azzal indokolta, ami már a pártkongresszuson is elhangzott: a mezőgazdaság sokat kap az ipartól (!?), cserébe adni is kell. Utalás történt a hadigazdálkodásra is: többet kell beszolgáltatni, mert csak az erős nézhet szembe bátran támadóival. A rendelet végrehajtását a cikk "megtisztelő és nagy feladatnak" nevezete.

99 A parasztság aligha osztozott a lelkesedésben. Az 1952. január elején megjelent új beszolgáltatási rendelet

100 - az 1951-es jó termés bizonyára felfokozta a vezetés optimizmusát, ill. ürügyül szolgált az adott agrárpolitika még keményebb vitelére - tovább növelte az agrártermelők állammal szembeni kötelezettségeit. A kormányzat már nemcsak azt tűzte ki célul, hogy az 95. SzN 1951. febr. 26. (Rákosi beszéde az MDP II. kongresszusán) 96. UMKL-Éleim. M. Titk. - 4. d. (Kollégium 1951. szept. 11. ) 97. A rendelet megszabta az egyes cikkek búzakilogrammban kifejezett értékét. E szerint 100 bkg-al volt egyenlő 112 kg rozs vagy kétszeres. 77 kg napraforgó, 120 kg árpa vagy kukorica, 200 kg lucernaszéna, 10 kg hizott sertés, 6 kg zsír, 10 kg baromfi, 220 db tojás, 20 kg vágómarha, 310 kg burgonya, 50 kg alma, 625 M. egységnyi bor. A kenyérgabona-felesleg elégtelensége esetén helyette napraforgó, árpa, kukorica vagy zab volt beadható. Takarmányként kellett beadni az árpa- és zabtermés 15-15%-át, valamint a kukoricatermés 10%-át; a további takarmánybeadási-kötelezettséget kukoricával, zsírral vagy szálastakarmánnyal lehetett teljesíteni. Az állat- és zsírbeadást baromfival és tojással csak 10% erejéig volt mód teljesíteni. 98. Az átvételi alsó súlyhatár csirkénél 1, tyúknál 1,5, hizott libánál 6, kacsánál 3 kg volt; a tojásnak frissnek és legalábbis 5,5 dkg-osnak kellett lennie. - Az 1951-52. évi begyűjtési rendelet: 1951: 10. tvr - MK 48. (márc. 18.) 99. SzN 1951. márc. 25. (A terménybegyűjtési rendeletről) 100. 1952: II. tvr - MK2. (jan. 6.)