Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

Az egyszeri burgonyabeszolgáltatást az egyszeri hagyma beszolgáltatás előírása követte - új teherként. Az 5 kh feletti területtel rendelkező gazdák, amennyiben nem volt érvényes termelési szerződésük állami felvásárló vállalattal, holdanként 40 q-t (!), fokhagymából 15 q-t voltak kötelesek beadni.

91 A tejbeadási előírások is növekedtek. Az évi országos tejbegyűjtési tervet az egyes tehéntartókig bontották le, mégpedig a tájegységek szerint meghatározott községi átlag szerint. Egy-egy tehén után Budapest területén 75-90 litert, Bács-Kiskun, Baranya, Fejér, Győr-Sopron, Somogy, Tolna, Vas megye területén 45-75 l-t; Békés, Hajdú, Bihar, Heves, Komárom, Nógrád, Pest, Veszprém és Zala területén 30-60 l-t; Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Szabolcs-Szatmár és Szolnok területén 14-45 l-t kellett beszolgáltatni havonta: mivel az eddig érvényes előírások szerint 270 napon át kellett napi 2,5 - 5 l-t beadni tehenenként, az első három csoportban nőtt, a negyedikben azonos szinten maradt a terhelés. A második, és további tehenek után a gazdaságok a korábbi előírást jóval meghaladó szintű beadásra voltak kötelezve, ami nemigen serkenteit a marhatartás fokozására. A második tehén után pl. a gazda havi plusz 15 l-t adott be, azaz évi plusz 180 l-t, szemben a korábbi, évi plusz 30-75 1-rel. Három tehén esetén a terher plusz 72-180 1-ről 360-ra emelkedett. A téesz-ek minden tehenük után annyi tejet voltak kötelesek beadni, mint az egyéni gazdák első tehenük után.

92 A beszolgáltatási kötelezettségek legsúlyosabb, immár egyértelműen a parasztság egészét, sőt a termelőszövetkezetek jó részét is korlátozó növelésére a II. pártkongresszus után került sor, 1951-ben. Ekkor a beszolgáltatástól mentesülők (azaz csak földadót fizetők) birtokhatárát a korábbi 5 kh-ról l-re csökkentették; sőt az 1 kh alatti termelőket is terhelte az általános tejbeadási kötelezettség, ill. a 800 négyszögöl felettieket a baromfi- és tojásbeadás. Eltörölték a már alig áttekinthető különleges kötelezettségek egy részét (kulákok mezőgazdaság-fejlesztési járuléka, sertés-, borbeadás, a minden termelőt érintő, sertésvágáskori zsírbeadás) s így egységesebbé tették a rendszert. Ugyanakkor azonban az 5 kh feletti egyes gazdaságtípusok terhelését kb. háromszorosra emelték! Az eltörölt külön terhek beszámítása csak a már amúgy is "padlóra küldött" és teljesíthetetlen módon leterhelt kulákság kötelezettségeit enyhítette (náluk "csak" megduplázódott a teher). Mindez a földadóból és kötelező beadásból összetevődő alapkötelezettségre áll. Ha számítjuk a változatlan tejbeadást, baromfi- és tojásbeadást, ill. hagymabeadást is, összességében 15-150% volt a növekedés úgy, hogy a 15% az 50 kh feletti kulákoknál érvényesült, míg a legsúlyosabban az 5-15 holdasok kötelezettsége nőtt! Az egyéni parasztság majdnem egészét párhuzamosan magasabb birtokkategóriába sorolták, s így generálisan tovább növelték a terhelést azzal, hogy ekkor már nemcsak a kulákoknál, hanem minden gazdaságnál a kertet és gyümölcsöst négyszeres, a szőlőt ötszörös értékkel számították! Továbbá: korábban a szorzókulcsot a szántóterület után állapították meg, s azzal a teljes terület utáni földadót szorozták meg, most a teljes terület (szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös) szerint állapították meg a kategóriákat, a szőlő és gyümölcsös imént említett többszörös értékkel 91. 81170/1950. BkM sz. r. - MK 1617. (dec. 14.) 92. 19500/1950. BkM sz. r. - MK 156. (szept. 10.)