Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

része volt abban, hogy a belügyminiszter először a nagyközség javára döntött. A mozgalom szervezőinek elsősorban a parasztság soraiból sikerült híveket szerezniük. Iparosok és kereskedők nevei is szerepelnek az aláírási íveken, de ez a réteg lényegesen megosztottabbnak mutatkozott. A város intellektuális-tisztviselői rétege - mint azt a helyi lap gyakran hangsúlyozta - következetesen távol tartotta magát az aláíróktól.

5 S magától értetődik, hogy a szinte kompaktan felsorakozó városi értelmiség lett a rendezett tanács első számú védelmezője. Vajon hogyan sikerült a szervezőknek több mint 2000 embert megmozdítaniuk? A rendezett tanács valóban jóval magasabb költséggel járt; a nagyközség elöljáróságához a törvény előírása szerint minimálisan 9-10 fő tartozott. Gyulán már a rendezett tanács felállításakor 30 személy alkotta - a tanácsosokkal együtt - a polgármesteri hivatal állományát. Számuk a közigazgatás differenciálódásával párhuzamosan növekedett, s a törvényhozás is állandóan gyarapította a rendezett tanácsok kötelezően ellátandó közigazgatási funkcióinak számát. De természetesen Békés megye többi nagy határú, mezővárosi jellegű településének adminisztrációja ugyancsak növekedett, hisz bizonyos igazgatási feladatok ellátása megkövetelt bizonyos létszámot. A nagyközség nem biztos, hogy automatikusan olcsóbb volt: Gyula 24 000 forintnyi tisztviselői bérével szemben Békéscsabán 28 000, Békésen 23 000, Szarvason 18 000 forint szerepelt ugyanezen a költségvetési tételen.

6 Gyulán aligha tudott volna megfelelő közigazgatást produkálni az a 16 fő, amennyit a nagyközség hívei előirányoztak. A város adóssága valóban szaporodott, de ennek nagyobb részét a '70es évek árvizei után felgyorsuló erődítési munkálatok vitték el. A sötét képpel festett elnyomorodást árnyaló adalék, hogy 1872 és 1885 között a gyulai pénzintézetek helyi betétállománya megkétszereződött. Mellesleg a 38%-os városi pótadó éppen alacsonyabb volt, mint a rendezett tanács kérvényezésekor érvényben levő. Az igazi nagy felzúdulás okát másutt kell keresni; kötött a városi elöljáróság néhány szerencsétlen üzletet, s ezeket a különböző városi érdekcsoportok maximálisan kihasználták egymás ellen. S mint ahogy lenni szokott, az amúgy is erős bizalmatlanság fokozódása a tisztviselői kar egészére visszaütött. Még ennél is súlyosabb indulatokat váltott ki a Körös-szabályozás ügye. A '70-es évek több ütemben végzett mentesítési munkálatai erőteljesen megterhelték a város lakóit, kiváltképp 5 Gyula viszálya. Békés, 1885. május 24. 6 BML Gyula város tanácsának ir. 89/1885.