Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

városi szervezettel járó adrninisztrationális költségek és terhek tovább viselésére elégséges anyagi erővel nem bír, és mert az ezzel járó költekezések kimerítik a város erejét, s megfosztják őt azon tőkétől, melyet a város anyagi és szellemi felvirágoztatására sokkal hasznosabban fordíthatna." A második bekezdésben említi a kérvény a rendezett tanács korszakában felhalmozódott adósságot, hozzátéve: „... Gyula város csak azóta gyakorolja az adósságcsinálást, s teszi elviselhetetlenné a lakosságra nézve a jelent, s szomorúvá a jövendőt, mióta ügyeinek intézését rendezett tanácsra bízta." Nyomatékosan hangsúlyozta a kérvény szerzője, hogy az adók több mint egy negyedét végrehajtással szedik be, holott a szorgalmáról és takarékosságáról ismert lakosság inkább kész a nélkülözésre, mintsem a végrehajtást megvárja. Majd az adatok elhagyásával érzelmekre apelláló részek következnek: „Lakás, élelem, ruházat s életmód tekintetében nélkülözésre van szorítva lakosságunk. Nem az élet kényelméről, nem a városias díszről, nem a tanácsosi címről, hanem a mindennapi kenyérről van szó. Tekintélyes polgármester és díszes városi tanács sehogy sem illik az oly város élére, melynek lakossága fele része mindennapi kenyeréről sem biztos, hol a lakásokban jó módú polgárok helyett az ínség, a műhelyekben tisztes iparosok helyett vándorbotot ragadó földönfutók, az iskolákban egészséges pozsgás arcok helyett a nyomor bélyegét viselő gyermekek, és az üzletekben, a műhelyekben és az ekeszarvánál erőteljes ifjak helyett a betegségnek s testi-lelki nyomorúságnak eljegyzett vézna, satnya, fejletlen és soha ki nem fejlődő nemzedék van." A kérvény aláírói példaként említették a nagyközségi szervezettel bíró Csabát, Szarvast és Orosházát mint olyan községeket, amelyek gyarapodnak, ellentétben Gyulával, ahol a rendezett tanács „luxusa" elszívja az előrejutáshoz szükséges tőkét. Mellékletként csatolt összehasonlítással dokumentálták, hogy a tisztviselők és városi cselédek mintegy 24 000 forintnyi évi bérét több mint 7000 forinttal lehetne csökkenteni a kisebb elöljáróságot igénylő nagyközségi szervezet révén. A május 29-i, belügyminiszterhez küldött beadványban a kérvény fogalmazói tovább mentek, nem csupán a rendezett tanács fenntartásához szükséges anyagi, hanem a szellemi erő meglétét is kétségbe vonták: „Nem vagyunk ugyan jogvégzett egyének hiányában, alkalmatos egyének is vannak közöttünk, de aki alkalmatos, az nem vállalkozik, aki pedig vállalkozik, az meg nem alkalmas a polgármesterségre..." Az augusztus 2-án kelt, ugyancsak a belügyminiszternek címzett kérvény hangja, vélhetően a remélt siker távolodása miatt még érdesebbé vált, s kifejezetten a városi tisztviselőket vették célba az aláírók: „...a