Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig
százalékról indulva megduplázódott. A mezőgazdasági és ipari munkásság részvétele - óriási tömegükhöz képest - szerénynek mondható, 1,5%-ról is csak 3,4-re nő az arányuk. A kereskedelmi munkások aránya a kereskedelmi tisztviselőkhöz hasonlóan alakul. A köztisztviselők gyermekei 1928-ban még a hallgatók tizedét alkotják, 38ban már csak huszadát, a tanárok-tanítók gyerekei viszont 3-4%-os arányban töltik meg a padsorokat. Összefoglalva megállapíthatjuk: az agrárius uralkodó köröket, illetve „kapcsolt részeiket" újratermelő funkciója az iskolának csökkent, az iparból érkezettek száma viszont 7ről 13%-ra nőtt, 11-ről 13%-ra emelkedett a kereskedelemből érkezettek aránya is, a közszolgálatúak aránya 18%-on állt, stabilan. Ezzel egyidejűleg azonban az izraelita tanulók aránya 5,3-ról 3,6%-ra csökkent. Ez a makroadat és néhány iskola részletes elemzése azt mutatja, hogy nem a hagyományos kereskedőréteg, illetve kvalifikált ipari szakemberréteg tesz lépéseket a mezőgazdaság felé, hanem a keresztény iparos és kereskedőréteg küldi (a nagyapák perspektívájából: vissza) kevésbé tehetséges fiait az agrárágazatba. Ez a „vissza" effektus a közalkalmazottaknál is lényeges. A budapesti iskola megfogalmazása szerint: „A budapesti tisztviselő és hivatalnok osztály és a közszolgálatban álló altisztek, akik valaha Budapestre jöttek állást keresni, ma vissza akarják vezetni gyermekeiket az elhagyott földhöz és ezért nagy számban küldik őket iskolánkba." Ez azonban nem célja a harmincas évek kormányzatának. Szakértői felismerik - vagy csak így fogalmaznak? -, hogy az iskolatípus a középiskola hajótöröttjeinek menedékévé válik. Ennek megakadályozására az új rendtartásba beépítik, hogy túlkoros tanulók nem vehetők fel és a különbözeti vizsgálattal nem lehet átlépni az iskola magasabb évfolyamaiba. Az 1920-as '30-as évtized fordulóján az iskolákban 233 tanuló végzett, akikből 163 gazdálkodott, 69 továbbtanult, a többiek hivatalnokok lettek. A későbbi fejlődésről tudjuk, hogy 1938-ban negyedük tanul tovább. De a békéscsabai iskola hallgatóinak 50%-a gazdálkodott otthon, 10%-a ment főiskolára, 10% lett gazdasági tisztviselő, 15% köztisztviselő, állástalan 5%, ismeretlen 10%. A húszas évek folyamán évente átlag egy iskola jött létre, gyakorlatilag valamennyi egy-egy polgári folytatásaként, közös épületben. A polgári iskolai egyesület sérelmére azonban ezeknek egyértelműen saját igazgatójuk, saját tanári karuk, saját szakfelügyeletük alakult ki. (Afelső mezőgazdasági iskola kérdésében is végig folyamatos feszültség volt a polgárik és az agrárkörök között.) 9 8 Uo. 1937/112. 124. 9 Uo. 120. Kosinszky, Szenes 1937.
