Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

soltak a könyvbe és aminek végén a hűtlen elhagyásért, hazugságért válaszul azt írják „Ilyen királyunk volt nékünk, ily nádorunk volt nekünk. Egy családbeli mindkettő: Sőt megjegyzésként odajegyzik azt is, hogy az eredetivel egyezőnek találta: Mikecz Pál főszolgabíró. Végül a kutató számára talán nem érdektelen, hogy ki írta ezt a sok bejegyzést. Magáról - talán nem is teljesen véletlenül -, de láthatóan mellékesen jegyezte be a jegyzőnk 1842/43. évi fizetéséről: „Évi jegyzői fizetés 30 Ft, minden (községbeli) adózó tartozik fizetni 1/2 véka gabonát és 10 kéve nádat - elismerjük". - Ezt követően alá van írva a teljes községi elöljáróság, de a jegyző nincs megnevezve. Számomra beszédesek ezek a nevek, hiszen még másfél évszázad múlva is ezekből a családokból kerül ki (a mai napig) az elöljáróság, akik édesanyám révén a rokonaim is. Ám ezt a szépen író, rendkívül lelkiismeretesen dolgozó falumbelimet nem tudtam megtalálni, mivel név szerint egyetlen egyszer sem árulta el magát. Legfeljebb gyanúm van. 1848 májusában a közgyűlést pótolni hivatott választmány tagjaként a legtöbb faluból a főbírót küldték. Gégényből azonban nem Vas András ment, hanem Batári István. Ő azonban nem tagja az 1843-ban bejegyzett elöljáróságnak, ott ifj. Batári István szerepel mint hites. Lehet, hogy 1848-ra már ifjú voltát nem hangsúlyozták, de előfordulhat, hogy ő volt ajegyző. Könnyebb lenne, ha legalább annál a két bejegyzésnél, amit nyilván az idő rövidsége miatt más tett meg, beírták volna a helyettesítő vagy a helyettesített nevét, de ez nem történt meg. Lelkiismeretes munkájukat azonban így is tisztelhetem. Tehetem ezt nemcsak azért, mert az 187 l-ben bevezetett községi törvény előtt is mintaszerűen kezelték a maguk hivatalát, hanem azért is, amit 1848/49-ről Nyárádi Mihály 1948-ban még fellelhető emlékként lejegyzett. Ő Vas Bertalan ácsmestert kérdezte, aki 1948-ban 63 éves volt. (Megj egyzem, száz évvel korábban a főbírót Vas Andrásnak hívták, a református egyház presbiterei között pedig ez a család végigvezethető.) A késői utód a néprajzos kérdéseire a következőket válaszolta: „Az apja beleszületett a '48-as időkbe, nagyapja át is élte. A nemeseké volt akkor a föld. Ezek rendelkeztek az emberekkel. Ha hibáztak, deresre is húzták. A deres olyan volt, mint egy asztal. És erre fektették rá. És úgy verték el pálcával. De a gazdálkodót büntetésből a veteménye elvonásával csonkíthatta. Úrdolgára inkább nyáron járatták őket. Betyárok is voltak. Rózsa Sándorról tudott nótát is, de ebből csak ennyire emlékszik: „De mivel nagy urak közt betyároktól félek, inkább itt a betyárok közt úri módon élek!" A robotról pedig: Úrdolga. Papdolga. Fogj hozzá, hagyd abba! Kossuth Lajos kormányzó volt, elbukott a háborúban. Petőfi Sándor újságíró volt, de sok verse is van. Gégényben járt 1849-ben a muszka. Az éretlen dinnyét megette.