Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig
megtalált jószágokról ugyanúgy hírt adnak, hogy ha időben nem jelentkezik gazdája, joga legyen azt köztulajdonba vennie a hatóságnak. Olvashatóak az árverések, a haszonbérbe adások, a vásárok kiírásáról szóló tudósítások és egyéb kereskedelmi hírek, és nem utolsó sorban az igazgatási rendeletek, események. Közülük a legfontosabbak az összeírások kitűzése és végrehajtási utasítása, a tisztújítások előkészítése, a közgyűlésekről érkező határozatok Idhirdetése, valamint a tisztviselők és a szolgáik bérét közlő híradások. Ezek a leggyakoribbak, de ha mindent egybevetünk, kiderül, hogy az ügyféleségek megegyeznek a megyén tárgyaltakkal, csak a sorrend esetleges, a beérkezés függvényében. A körlevél helyett időnként futólevél cím is olvasható, és hogy valóban erről volt szó, kiderül két esetben, midőn egy napra, vagy még ennél rövidebb időre kapja meg csupán az illető község, illetve a jegyző, és már folytatja is útját a járás következő községébe az írás. Az első években felsőbb rendelet legfeljebb az alispántól érkezik, míg az utolsó másfél évben alig olvasható megyei tisztviselőnek saját rendelkezése, a forradalmi adminisztráció közvetlen kapcsolatot alakít ki a miniszterek és a községek között. 1848 márciusáig még csak a húslimitációról, a kitűzött megyegyűlésről van szó, ám márciustól nemcsak az események gyorsulnak fel, hanem a bejegyzések mennyisége és fajtája, témája is. Egészen lenyűgöző, hogy mennyire korrekt volt a kapcsolattartás, milyen pontos volt az informálás és gyors az ügyintézés. Jellemző, hogy előfordult, nem is írtak külön körlevelet, hanem ezt lemásolás után küldték tovább. Felvetődhet ezek után, hogy akkor van-e külön forrásértéke ennek a könyvnek. Valószínűleg levéltáros elődeink közül többen úgy vélhették, hogy a legfontosabb rendeletek úgyis megvannak a megyénél: ezért is maradt fenn csak mutatóban, az egyébként kötelezően vezetett iratféleségből. Meg kell állapítani, ha elolvassuk, hogy bizony rendkívül hasznos forrás ez. Az úrbéri perekkel többször találkoztam. Ami erre nézve fellelhető volt a vizsgált korszakból Szabolcs megyében, azt átnéztem, és a perek lezárására megnyugtató magyarázatot nem találtam. Most azonban ebben a könyvben egy részletes magyarázat van arra, miképpen kell a nemesség megsegítésére hitelintézetet létrehozni, és leírják pontosan, hogyan kell a megváltásra váró föld értékét megbecsülni, milyen dokumentumokat kell előkészíteni, hogyan lehet kölcsönt felvenni. Ugyanilyen részletes leírás található a követválasztásról, a szavazójogról és az ez alapján készítendő összeírásról, a nemzetőrség szervezéséről, gyakorlatoztatásáról, ellátásáról, az adózás új rendjéről stb. Érdekes megjegyzés csupán, hogy a miniszteri levelek másolásakor a gégényi jegyző