Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

- megyei árvák ügye, - adózás. Az ügyek tárgyalási sorrendjének is kialakult a rendje, vagyis általánossá vált, hogy a felsőbb szervektől érkező leiratokkal kezdték, folytatták a közgyűlések közötti eseményekkel, a keletkezett határozatokkal, majd a társmegyékkel való levelezésre tértek át, és csak ezt követték az egyéni problémák. A polgári ügyeket gyakran csak a kisgyűlésen tárgyalták, és voltak olyanok, amelyekről csak beszámolt, mint elintézettekről a szolgabíró. Gyakorlatilag nem sok változás volt továbbra sem az ügyrendben, a negyvenes évek elején mégis szükségesnek látta a megye, hogy a maga jogkörét szabályzatban rögzítse. Korábban az volt a szokás, hogy egyegy felmerülő problémát külön rendelettel zártak, és nem volt egybefűzött statútuma a megyének, ennélfogva a hozzá beosztott hivataloknak sem. Ilyenek voltak pl. a cselédek vagy a pásztorok fogadására írt jogszabályok. Az 1840-es változást még nem a polgárosodás, a jogegyenlőség iránti igény készítette elő, hanem a megyéknek a központi (ez esetben idegen) hatalom ellem védekezése. Pl. Szabolcs megye 1835-ben felküldött a Helytartó Tanácsnak egy rendszabályt az adózásról, a házipénztár ügyeiről, amire nem jóváhagyást kaptak válaszul, hanem módosításra tettek javaslatot. A megye pedig a jegyzőkönyvébe az alábbi végzést íratta: „...minek utána ezen rendszabások az adó iránt kiadott felsőbb rendeléseket nem csaknem akadályozzák, de azoknak végrehajtását könnyítik, azokat a nemes megye rendéi továbbra is megtartani kívánják... s az e szerint megállapított rendszabások ezennel foganatba hozatván, 500 darabban kinyomtatni rendeltetnek." Az 1838-as tisztújításon pedig elhatározzák, hogy „...a hivatalokra nézve szükséges utasításoknak készítése szükségesnek találtatván... a hivatalbéliek hivataljaikban szükséges rendelkezések iránt javallatot készítvén, azt terjesszék a küldöttség éleibe." Világos tehát, hogy itt a megye a régi jogkörét védi, és a szokásjog és a törvényes keretek között igyekszik azt körülbástyázni. Szabolcsban azonban ez nem járt együtt feltétlenül a konzervativizmussal, ami annak volt köszönhető, hogy a kiküldött bizottság személy szerint jól képzett, a megyei igazgatásban jártas nemesekből tevődött össze; ezek legtöbbje fiatal volt, és a későbbi években kiderül, hogy a reformok híve. Az első statútum tehát 1840-ben került a megyegyűlés elé, és akkor fogadták el. A másodikat azonban 1846-ban már némiképp más előkészítő munka jellemezte. Itt már határozott cél, hogy az adminisztrátori rendszert kivédjék, jobb a megyékkel való együttműködés (elsősorban Pest és Bihar, valamint Zemplén és Borsod megyékkel.) Átgondoltabb