Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig
vármegyében írták össze az ország juhállományának 14,66%-át, a sertésállománynak pedig 11,72%-át. Ez utóbbi adat a legfeltűnőbb, hiszen a Torontál megyei erdők az ország erdőállományának mindössze 1,1%-át tették ki. A bánsági vármegyék feltűnő eltérését az ország egyéb vármegyéitől mutatja a táblázatban szereplő adatok összegezése is. A három bánsági vármegye részesedése az összegezés szerint a magyarországi összeírt marhaállományban 21,86%, a lóállomány részesedése pedig az ország lóállományában 19,84%-ot tett ki, annak ellenére, hogy a 3 bánsági vármegye adó alá eső szántóföldjeinek részaránya a magyarországi szántóföldekben mindössze 12,81%-ot tett ki. Az összes többi magyarországi vármegyéknek, (Bács-Bodrog vármegyének is) az adóösszeírásaiban nagyobb volt az adó alá eső szántóföldeknek a százalékos részaránya a jószágállomány részarányánál. Egyéb, itt most fel nem sorolt számítások is azt mutatják, hogy a bánsági vármegyék jószágállományának kimutatása aránytalanul magasabb a többi magyarországi vármegyék jószágállományi összeírásainak adatainál. 18 Kutatásaink eredménye azt mutatja, hogy ennek az eltérésnek az oka a bánsági vármegyék adókivetési rendszerének különbözőségében rejlik. Amíg ugyanis a magyarországi vármegyékben megadóztatták a jószágállományt, addig a bánsági vármegyék ezt nem tették. Az 1779es reinkorporáció alkalmával a bánsági vármegyék számára összeállított adókulcs alapja ugyanis lényegében az ingatlan (constitutivum) volt: a telkek, legelők, szőlők, házak, malmok, kocsmák, továbbá az iparosok és a kereskedők jövedelme képezte az adókivetés alapját. 19 Ezekben a bánsági vármegyékben tehát a parasztok adójának nagyságát nem befolyásolta jószágállományuk nagysága, tehát nem állt érdekükben eltitkolni állataikat. Az 1828-as összeírás országos volt, a bánsági adózóknak is be kellett diktálniok jószágállományukat, az eltitkolás azonban, a fenti okok miatt, jóval kisebb arányú volt. Meggyőződésünk, hogy a módszereink, és egyéb módszerek felhasználásával végzett további kutatások lehetővé fogják tenni azt, hogy nemcsak tájanként, de országosan is pontosítani tudjuk az eddigi szerzőknek csak általánosságban mozgó megállapításait az adóösszeírások realitásával és az adóeltitkolással kapcsolatban. Az ezzel kapcsolatos új eredmények pedig nagyban fogják módosítani nemcsak statisztikai szemléletmódunkat, hanem az eddigi, statisztikai adatokra épülő sok-sok következtetésünket is. 18 Hegedűs Antal: Agrarni odnosi u Torontalskoj zupaniji u Banatu 1779-1848, Novi Sad, 1987, 129., 132., 134. 19 Arhiv Vojvodine, Torontalska zupanija, Generálna kongregacija 1780 juli 31, nr. 1: „Clavis generális repartitionis quanti contributionalis".
