Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

összeírás adatait, kiderül, hogy az állami összeírásban 21%-kal kevesebbjószágot írtak össze, mint a községi adóösszeírásban.

8 Vannak községek, amelyeknek összeírásaiban csak az állami adóösszeírásból kimaradt jószágállományt tüntették fel. így pl. a Bács megyei Nagybaracska községnek „helység költségeit" szolgáló összeírásának fejlécén ezt olvashatjuk: Fölírása azon baracskai lovaknak, marháknak juhoknak, akik porció alul kimaradtak, de a helység költsége alá fölvétettek az 1834. esztendőben". E szerint az állami, dikális összeírásnál eltitkoltak Baracskán 175 lovat, 1469 juhot és 491 marhát.

9 Hogy milyen jelentősen alakította a dikális adókivetés összegét a bevallott jószágállomány száma, azt a következő példával illusztráljuk: a Bács megyei Gajdobrán 1824-ben Trischler Ádám negyedtelkes jobbágynak 11 ft 45 krajcár volt az állami adója, egésztelkes szomszédjának, JohannVajhandnak pedig csak 7 ft44 krajcár. A panaszt kivizsgáló bizottság jelentése szerint a nagy különbség oka az, hogy a negyedtelkes paraszt 80 juhot diktált be (erre 4 ft 5 kr-t vetettek ki), míg egésztelkes szomszédja csak egyet (ennek terhére csak 3 krajcárt róttak ki).

10 Ott, ahol a helység adóját szigorúan az összeírás alapján vetették ki, gyakran felülmúlta ez az állami adó összegét. így pl. a kishegyesi jobbágyok 1826-ban panaszolták, hogy a „helység költségeire" kivetett adó néha háromszor annyi, mint a „királyi adó". A helyszínre kiküldött bizottság a panasz nyomán megállapította, hogy a dikális összeíráskor a jobbágyok eltitkolják jószáguknak felét, háromnegyedét, de sok esetben a jószágállomány 90%-t is, mert annak csak 1/10-ed részét vallják be. A községi adókivetés céljaira készített összeírásnál ezt nem tudták megtenni, s ezért fizetnek 2-3-szor annyit, mint a királyi adóba.

11 A jószág számának eltitkolását észre lehet venni olyan esetekben is, amikor lehetőség nyílik arra, hogy összehasonlítsuk az adóbevallást az ugyanabban az esztendőben elhunyt jobbágygazda hagyatéki összeírásával. Egy ilyen összevetés eredménye, hogy az adóösszeírásban szerepel 6 ökör, 14 tehén, 6 ló, 100 juh, a hagyatékiban azonban 24 ökör, 40 tehén, 44 ló, 840 juh, 80 sertés.

12 Az állami összeírásokkal kapcsolatos adóeltitkolást a megyei szervek nem büntették, még csak nem is helytelenítették. Az egyik Bács megyei 8 Arhiv Vojvodine, Vlastelinstvo Bilet 1828: „Consignatio poss. Neuzina"; OL, N. 26, Conscriptio regnicolaris, Com. Torontal, Neuzina. 9 Arhiv Vojvodine, Backo-Bodroska zupanija, Finansije 1834, Baracka. 10 Arhiv Vojvodine, Backo-Bodroska zupanija, Spisi bez signature 1824, sept. 23. 11 Arhiv Vojvodine, Backo-Bodroska zupanija, Kongr. spisi 1826, nr. 1717. 12 Arhiv Vojvodine, Backo-Bodroska zupanija, Kongr. spisi bez signature 1831, ápr. 6.