Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

csökkenését követően, másodszor az országszerte tapasztalható folyamatok szerint. Valóban kiderül, hogy a társadalmi modernizáció révén csökken az etnikai hovatartozás jelentősége a házasságkötés tényezőjeként (3. ábra). Ha azonosítjuk a háztípusokat a generációkkal - sajnos nem kapunk egyenes összefüggést, korrelációt, csak ilyen közvetett módon , azt tapasztaljuk, hogy az idős generációban nagyon eltér a vegyes házasságok tényleges aránya a statisztikailag várható aránytól. Ez a különbség csökken a modernizált parasztházban, illetve a kockaházban élő középső generációknál. A modern házban élő fiataloknál szinte nincs jelentőség az etnikai hovatartozásnak. Ez az eredmény az elhangzottak után már nem meglepetés. De marad még egy kérdés: Miből ered a vegyes házasságoknak a várhatótól való nagyobb eltérése a modernebb, gazdagabb, haladó Somberekén, mint a kis és inkább tradicionális Görcsönybodokán? Ez a tény ellenkezik a hipotézissel. Itt csak két válasz lehetséges. Először, Görcsönybodokán hiányzik a pedagógus értelmiség, az a réteg, amely közismerten megfogalmazza és szervezi az etnikai önmegtartóztatást, elkülönülést, mozgalmat. Másodszor - és ez a fenti összefüggésben fontosabb - a falvak közötti különbség abból következik, hogy a görcsönybodokai magyarok között sokkal nagyobb azoknak az aránya, akik régóta ott laknak már, s nem a háborút követően, vagy még később jöttek, mint Somberekén. Ez azt jelenti, hogy nem a magyar, illetve német nyelvcsoporthoz való tartozás okozta elsősorban a háború után kialakult feszültségeket, hanem a falvak gazdasági és társadalmi megrendülésének, összeomlásának a mértéke. Ahol viszonylag kisebb, ott kisebbek az etnikai csoportok mentén fellépő problémák is. Most talán azt lehet mondani, hogy a feszültségek szempontjából lényegében jelentéktelen az etnikai különbségek létezése. Ezt a feltevést teljesen csak azzal lehetne igazolni, ha a magyar őslakók, a székelyek, a beltelepesek és a felvidékiek közötti házasságkötést is vizsgálnák. Tudomásom szerint ilyen kutatás a német nemzetiség falvaiban eddig nem történt. Ennek ellenére meggyőződésem - és ebben interjúim, beszélgetéseim is megerősítenek -, hogy a háborút követő politikai folyamatok nemcsak a magyar és német etnikum együttélését gátolták, hanem a magyar nyelvcsoporton belül is hasonló problémákat eredményeztek. Összefoglalóan megállapíthatjuk az 1945 utáni falusi társadalom fejlődéséről a következőket: A lakosság politikai okokból bekövetkező átstrukturálódása a második világháború után a helyi társadalmat teljesen szétzilálta. A változások eltérő mértéke egymástól különböző