Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

tagjait érintette, akik küzdöttek az állam fasiszta minta szerinti átalakulásáért. Nem sokkal később azonban a politikai argumentáció nacionalistává vált: Minden német bűnös, mert német. Ez a váltás, a kollektív bűnösség elve kettős politikai haszonnal járt. Ebben a konstellációban már semmit nem számított az, hogy a szóba jöhető tehetősebb birtokkal, házzal, földdel rendelkező németség - éppen személyes érdekeltsége és hosszú távú érdekei nyomán - gyakran maga is volksbundellenes volt. Hiszen üyenformán úgymond Jogszerűen" lehetett kiforgatni vagyonából az említett németajkú társadalmi réteget. Az így megüresedett birtokokra letelepíthetők lettek a székelyek, illetve a Tiszántúlról érkezett úgynevezett beltelepes magyarok.

2 Az állam nyíltan nacionalista politikai gyakorlata nyomán a német anyanyelvű lakosság lélekszáma folyamatosan csökkenni látszott, hisz tagadták hovatartozásukat. Anyanyelvük és kultúrájuk teljesen visszaszorult a privát szférába. Másrészt viszont tényleges és drasztikus csökkenést eredményeztek a német népesség számában az 1947-48-as kitelepítési hullámok, amelyeknek nemzetközi vonatkozásairól itt nem szükséges bővebben szólni.

3 Lényeges momentum azonban az, hogy a kitelepítések kapcsán tovább folytatódott és felerősödött a németek nacionalista módon történő kezelése. Mindezt igazolja, hogy elsősorban nem politikai bűnök miatt hoztak kitelepítési határozatokat, hanem azok ellen, akik az 1941es népszámlálás során német anyanyelvűnek vallották magukat. Ez alól felmentést adhatott - bizonyos esetekben -, ha az érintett a bányászatban vagy az iparban dolgozott, illetve nem rendelkezett földtulajdonnal. Fentieken kívül jelentős szerephez jutott a földrajzi elhelyezkedés

4 (1. a 2. ábrát). Ha a kitelepítések tisztán a Volksbund-tagság arányában történtek volna és nem érvényesülnek a már említett szempontok, a három falu németajkú lakossága egyformán fogyatkozott volna meg.

5 De ez nem így történt. Miért? A három falu közül Palotabozsok volt a leggazdagabb. Tehetős parasztok lakták, jól működő állattenyésztéssel, fejlett szántókultúrával, középnagyságú birtokokkal, művelt parasztsággal és kéz2 Balogh: 1988: 139.; Fehér, 1972: 54 ff.; Füzes, 1986: 739 ff. 3 A történtek szempontjából nem fontos, hogy a kitelepítés végül is a nagyhatalmak törekvéséből eredt-e (ezt a magyar kormány állítja) vagy a magyar kormányéból (mint a történészek egy része mondja). A lényeg az, hogy az akkori belpolitikai küzdelmek egyik fegyvere volt és - részben - a tényleges problémák megoldásának egyik lehetősége. 4 Balogh, 1988:139 ff.; Fehér, 1988.; Komanovics, 1979:560 ff.; Révész, 1986:124 ff.; 1. a 2. ábrát. 5 A Volksbund-tagok aránya mindhárom faluban 70% körül volt.