Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért
struktúráját, a település szerkezetét, az üzemszervezetet illetően már kevésbé nagy az eltérés közöttük, mint ahogyan a szabad királyi városoktól sem különböznek alapvetően e tekintetben. Ennek indoklására csupán a határhasználat rendszerét hangsúlyozzuk: a calcatúrás földművelést ugyanúgy megtaláljuk a szabad királyi városok határában (pl. Székesfehérvár) 7 , mint a hajdú mezővárosokban, 8 a jászkun településekben, 9 vagy a földesúri igazgatás alatt lévő helységekben (pl. a Körös-Tisza-Maros köze nagy mezővárosai). 10 A mezővárosok másik nagy csoportját a földesúri települések alkották. A uradalmak (pl. a Harruckern, Károlyi, Keglevich stb.) keretében a mezővárosok meghatározott városias funkciót (gazdasági, üzemszervezeti, kereskedelmi és kézműipari) töltöttekbe. A mezővárosi közösség a földesúr felügyelete alatt állott. Urbárium szabályozta a földesúr és a jobbágy közti viszonyokat, a jobbágy társadalomra földesúri terhek nehezedtek. A földesúr úriszéket működtetett, amely közvetlen joghatóság volt a mezővárosi tanács és bíróság felett. A mezővárosok egy jelentősebb csoportja a XVIII. században is taxás, cenzuális viszonyban maradt földesurával, annak ellenére, hogy az esetenként jelent maradt a mezőváros életében, majorsági gazdálkodásra rendezkedett be, s földesúri bíráskodást, úriszéket működtetett (pl. Szentes, Vásárhely). 11 A Mária Terézia királynő és a kamara által foganatosított úrbérrendezés (1767) után került sor a jobbágytelki viszonyok rendezésére. A földesúri mezővárosok többségében ekkor állapították meg a jobbágytelkek nagyságát és számát, amely alapul szolgált ahhoz, hogy a határt is rendezzék. Az urbárium szerint meghatározott mennyiségű jobbágy telki földeket kimérték, elkülönítve azokat a többi földektől, amelyek továbbra is a földesúr tulajdonában maradtak, illetve remanenciális földként ahhoz csatolódtak, s együttesen képezte a földesúr majorsági birtokát. 12 7 Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686-1848. Budapest, 1989. 125-127. 8 Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. Ethnographia LXV. 441-457.; LXVI. 99-124.; Nóvák László: Településnéprajz. Tanulmányok az Alföld településnéprajzához. (Az Arany János Múzeum Kismonográfiái 5.) Nagykőrös, 1986. 92-98. . 9 Nóvák László: i. m. (Településföldrajz...) 118-122.; Nóvák László Szabadszállás településnéprajzi viszonyai a XVIII-XIX. században. (Folklór és Etnográfia 54. KLT Néprajzi Tanszéke) Debrecen, 1991. 10 Nóvák László: i. m. (Településföldrajz...) 99-106. 11 Vö. Sima László: Szentes város története I. Szentes, 1914. 12 Vö. Szokolai István: Az Úrbéri Törvényszékek teendői, a volt Jobbágy és Földesúr közti jogviszonyoknak s azok rendezésének ismertetése. Pest, 1856.
