Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

lom által is inspirált elképzelést a kerületi közgyűlés még közel egy évig nem merte elfogadni,

11 ám több országos méltóság bátorítása végül is azt eredményezte, hogy az új privilégiumlevéllel szemben mégis a donációszerzés tervét részesítették előnyben.

12 A donáció kérésének a tervét végül az 1794. május 5-i közgyűlésen fogadták el. Előzőleg már a kerületek 25 közösségében is gyűléseket tartottak, melyeken a legszegényebb és a legvagyonosabb redemptusok is arányosan képviselve voltak. A közel kétezer behívott a távolmaradottak nevében is kijelentette, hogy a privilegiális elveken változtassanak, s „...a mostani föld birtokainkban ne talán lappangó Királyi Jusst az ülő helyen megszerzem, következés képpen azon Királyi Adományval meg erősíteni, és a szerént mostani Birtokunkkat Nemessebb, és tellyes Bátorságú Részben által tenni, egy szóval örökös állandóságban helyheztetni szándékoznának". Egyúttal azt is kijelentették, hogy a donáció megszerzése érdekében nem zárkóznak el a készpénzfizetés elől sem.

13 Az ezzel kapcsolatos kérvényt hamarosan be is terjesztették a nádorhoz.

14 A következő hónapokban jászkun delegációk járták végig Budán és Bécsben a főbb méltóságokat (a nádort, a Helytartótanács, a Magyar és az Udvari Kancellária tagjait, a személynököt, az esztergomi érseket és több püspököt), hogy támogatásukat megnyerjék. Ez általában sikerült is, kifogásokat csak Majláth György személynök (1752-1821) tett, aki szükségtelennek ítélte a kerületi lépést. Konkrét összegmegajánlásról egyelőre csak a budai látogatás alkalmával tudunk. Ekkor a kerületi delegátusok - figyelembe véve, hogy a franciák ellen fegyverbe hívott 600 huszár felszerelése közel 60 000 forintba került, s ez ügyben konkrét meghatalmazásuk a közgyűléstől nem volt - 40-50 000 forint fizetésére mertek ígéretet tenni. Ez mindenképpen rendkívül kevés volt, hiszen nem érte el az 1745-ös megváltakozásért fizetett összeg 10%-át, sőt még az évi hadiadó (57 000 Rajnai Forint) nagyságát sem. így aligha volt alkalmas arra, hogy a redempciókor megnyert szabadparaszti önállóság mellé a nemesi jogok megszerzését is elősegítse.

15 11 Nyakas Miklós: A hajdúvárosok küldötteinek folyamodványa az országgyűléshez 1792-ben. Honismereti írások a Hajdúságból I. (Hajdúsági Közlemények 4.) Szerk.: Bencsik János és Nyakas Miklós. Hajdúböszörmény, 1974.14-18. Lásd még a szerző idézett - 1973-as tanulmányának 77-79. oldalait is! 12 SZML Jk. Ker. közgyűlési jegyzőkönyve (a továbbiakban kgy. jkv.) 1794. május 5. 823-826. szám. 13 Uo. Jk. Ker. kgy. ir. 1794. 1. fasc. 883. szám. 14 Uo. Jk. Ker. kgy. jkv. 1794. május 5. 823-826. szám. 15 Uo. Jk. ker. kgy. ir. 1794. 1. fasc. 823. és 1211. szám.