Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

Szabó László: Megköszöni a korrekciót, de továbbra is az a véleménye, hogy sok kellemetlenség elől lehetett megmenekülni úgy, hogy ismeretlen vidékre költöztek el a háborgatott emberek, családok. Kósa László: Véleménye szerint jó kutatási téma lenne annak vizsgálata, hogy a községek hagyományos szellemi vezetőinek számító értelmiség (pap, tanító jegyző) miként gondolkodott, tevékenykedett '45 után. Szabó Ferenc: Eléggé általános volt, hogy az '50-es évek elejére mindazokat kiszorították, akik nem tetszettek az új rendszernek. Ugyanakkor a széles körben kiépülő gazdasági-vállalati adminisztráció igényelte az iskolázott munkaerőt. A gomba módra szaporodó vállalatok pénzügyi adminisztrációjában csak a hozzáértők igazodtak el. Az újonnan, szakértelem hiányával kinevezett munkáskáder-vezetők is igényelték mellett a jogi stb. szövevény ékben jól eligazodó munkatársakat. Mindezeknek feltárása, elemzése kutatási téma lehetne. Benda Gyula: Kifejti, hogy az elhangzott előadások bizonyítják, a közelmúlt a történeti kutatás tárgyává kezd válni. Nemcsak a múlt mai változások szemszögéből történő újraértékeléséről van szó, hanem arról, hogy feldolgozásra kerülnek azok a források, adatok, amelyek alapján a valós jelenségek és azoknak átélése rekonstruálható. Kiemeli Tyekvicska Árpád előadását, amely kimondottan írott történelmi forrásanyagra épült, miközben a világosan, pontosan megfogalmazott problémát, kérdést szociológiailag közelítette meg. Hangsúlyozza, hogy a történelmi események átélésének, a szubjektív emlékezet kutatása is objektív kutatási feladat. A közelmúlt magyar történelmének egyes időszakait a társadalom különböző csoportjai másként élték át; ennek feltárása rendkívül lényeges. Végül utal arra, milyen fontos a források feldolgozásánál az interdiszciplinális együttműködés. Molnár Ambrus: Nagyon örül, hogy a történeti kutatás látószögébe egyre inkább belekerül az egyház, az egyházi önkormányzat. De még mindig nem megfelelő súllyal és aránnyal. Az '50-es években, amikorra minden korábbi önkormányzatot, egyesületet szétvertek, a gyülekezetek olyan bázist jelentettek - nemcsak a gyakorló hívők, hanem az egész falu számára -, ahol biztatást, vigasztalást, bátorítást kaptak. Meggyőződése, hogy az egyházakban, gyülekezetekben élt a csendes ellenállás. Sajnos ezt sokan nem vették tudomásul. Pedig az akkori járási, megyei vezetők nagyon féltek az egyháztól. Molnár A. elmondja, hogy részt vesz egy olyan vallási-néprajzi kutatógyűjtő munkában, amelynek során a Küküllő vidéki protestáns falvakat vizsgálják. Legfőbb vizsgálati szempont az, mit jelentett és jelent az ottani magyarság számára az egyház, a hitélet, annak gyakorlása. Mivel ott szerencsére változatlanul megmaradtak az egyházi egyesületek