Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

gimnázium bezáratásával Újraéledése 1886-ban történik meg. 1946-ig működött. Tagjai egyértelműen kisgazdák voltak, a vezetők mégis a módosabb, 60-80 holdas nagyobb gazdákból kerültek ki. Helyhiány és időhiány miatt a részletes működésre kitérni nincs módunk. A község következő egyesülete 1893-ban a Casino. Ez már a nagyközség alkalmazottait, iparosait és értelmiségét tömörítette. 1900-ban a földművelési egylet alakult meg. Másképpen Népegyletnek is nevezték. Itt a törpebirtokosok, 1-10 holdasok és vagyontalan, napszámos mezőgazdasági munkások gyülekeztek. Mivel az 1869-ben történt népesség-összeírás eredeti táblázata módot adott a kor és nem szerinti csoportosításhoz, sőt az átlagéletkor kiszámításához is, tudjuk, hogy ekkor a község átlagéletkora 23,3 év volt, s mintegy 17%-ban még a többgenerációs, nagycsaládi szerkezetben éltek, ahol 10-14 fő is volt egy háztartásban. A fiatal átlagéletkornál fogva nem csoda, ha az első egyházlátogatás alkalmával a püspök, Szeberényi Gusztáv a község ifjúságának megparancsolja, hogy „amint egyrészt barátja Főtisztelendő Püspök úr az ifjúság ártatlan örömeinek, úgy másrészt szigorúan betiltja a vasárnap szentségével ellenkező viseletet és odautasítja az ifjúságot, hogy örömét a katechizatiókban való szorgalmatos résztvevésben keresse." Ugyanakkor említi a jegyzőkönyv, hogy a visszaélések sorába tartoznak „a keresztelési, halottas és más szokások, melyek nem szükségesek és amelyeken szabadon vetkeztetik." Tehát az ifj. Kutlik János valóban kellő szigorral ügyelt a lakosság erkölcsére és értékrendjére is. Olykor, ha szükséges volt, a tessediki kemény pálcás megoldástól sem riadt vissza. Ezek dióhéjban az alföldi szlovák község XIX. sz.-i történetének főbb eseményei.