Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

csoportjai továbbra is autochton módon funkcionáljanak, továbbra is létezzenek. Mindezt felerősíti az, hogy az úgynevezett hivatalos közigazgatáson kívüli, immár intézményesült egyéb önigazgatási testületek (úrbéres, zsellér birtokosságok, olvasókörök, egyletek, társulatok) ezt a modellt és szervezeti felépítést veszik alapul, sőt hivatalosan is ezek működési mintájára szerkesztik meg alapszabályaikat.

11 Ez teljesen általános gyakorlat volt. „Amint lehetett, megalakultak - írja Nagy Gyula a vásárhelyi puszták köreiről -, elkészítették az alapszabályukat; felterjesztették jóváhagyás céljából. Sok esetben egy már működő kör alapszabályát vették át, legfeljebb itt-ott átdolgozták."

12 Hasonló ez ahhoz az évszázados gyakorlathoz, amit a céhek szerveződésekor alkalmaztak (a jászok például még az egészen korai céhszerveződések időszakában egy már működő váci céhtől kértek alapszabálymintát),

13 vagy a későbbi, még tovább egyszerűsített formához, az I. Ferenc kibocsátotta, előre nyomtatott céh artikulusokhoz, ahol csak a kihagyott rubrikákat kellett kitölteni.

14 A hivatalos előírásoknak megfelelően valamennyi egylet - lett légyen az bármilyen kis csoport, vagy különleges céllal verbuválódott társaság - tisztikarral rendelkezett. Vagyis - mint ahogy azt Jász-NagykunSzolnok vármegye alispáni jelentései bemutatják - volt elnöke, aki többnyire valamelyik falubeli tekintély volt, s gyakran csupán protokolláris funkciót töltött be, volt egy ügymenetet irányító, ténylegesen intézkedő személy, akit ügyintéző elnöknek, alelnöknek neveztek, volt egy titkári teendőket ellátó jegyző, akit az összes írásbeli feladat (ülések jegyzőkönyveinek vezetése, levelezések) elvégzésére jelöltek ki (sok esetben a pénzeket, pénztárkönyveket is ő kezelte), s természetesen volt maga az egylet (kör egyesület, társulat) egyenrangú, azonos jogokkal rendelkező tagsága.

15 Mindez azonban árnyaltabb összeállítású, részletezőbb felépítésű is lehetett. Nagy Gyula például a váráshelyi puszták olvasóköreiről azt írja, hogy ott az alakuló közgyűlésen vezetőséget választottak, amelynek tagjai az alábbiak lettek: elnök, két alelnök, titkárjegyző, aljegyző, pénztáros, pénztári ellenőr és a választmány. S hogy nem csupán az előírásoknak megfelelő, mechanikusan ismétlődő tisztség-odaítélésekről volt szó, hanem a köröknek az állam adta kereteken belüli valóban önszervező közösségként való működtetéséről, azt például az elnök személyének kiválasztásával kapcsolatosan így részle11 Szabó I.-Szabó L., 1990. 42. 12 Nagy Gy., 1975. 385. 13 Botka János szíves közlése 14 Damha (A Damjanich Múzeum Helytörténeti adattára) - Szabó I, 1974. 1-34. 16 Sipos O. (szerk.), 1880.