Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után
szláv, felvidéki vagy törzsökös magyar volt, makacsul ellenállt ennek az „új értékek" nevében fellépő ideológiai-politikai besorolásnak. Ezek az „értékek" a baranyai falvakban nemigen hullottak termékeny talajra, a legtöbb községben nem is volt tagja a kommunista pártnak s a később mindenütt - többnyire erőszakkal - megalakuló párt is kisebbségben maradt a többi párttal szemben. A kommunista párt túlnyomórészt nem a helybeli szegénységből, hanem a községekbe telepített idegenekből, „ellenállókból" verbuválódott, akik nem tudták igazolni, hogy miből is áll az „ellenállásuk", de ezen a jogcímen tartottak igényt a földre, házra és egyéb ingatlanokra. Ameddig a Nemzeti Bizottságok léteztek, melyekben minden párt azonos arányban képviseltette magát, addig ezek a bizottságok képviselni tudták a közösségek érdekeit az újonnan betelepülők törvénybe ütköző követeléseivel szemben. Több ízben tiltakoztak is az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál, hangsúlyozva azt, hogy tartassák be a pártok tagjaival a földreform végrehajtására hozott törvényeket. 2 A fordulat évét követően a Kommunista Párt kezébe került a kizárólagos hatalom, de a helyi szervek a pártbizottságok jelentései szerint a párt és a kormány parasztpolitikáját nem tudták következetesen képviselni, mert: „többnyire meg sem értették, hogy ez egyik legfontosabb feladatuk", „a pártszervezetek jelentős része nincs is tisztában azokkal", „elhanyagolták az ellenség kérdését, lebecsülték az ellenséget", „lekicsinyelték veszélyességét". Hol vád, hol önkritika formájában minden beszámoló és jelentés súlyponti kérdése az egyenes úttól történő eltávolodás jobb vagy baloldali elhajlás vagy opportunizmus alakjában. A kulák fogalma A gazdasági megkülönböztetéstől az „ellenségig" 1949-ben és 1950-ben az adóztatás a központi szervek intenciója alapján rétegződés szerint történik: „kulák, aki 25 kh földdel és 350 ak. tiszta jövedelemmel rendelkezik. Másik fajtája a kupec kulák, aki földjeire tekintet nélkül olyan foglalkozást űz, amely kizsákmányolással jár, vagy az egyéni jövedelme felér a kulákéval." 3 Az adóztatás célja, hogy megszorítsa a kulákságot, többletbevételei elvételével az államháztartást gyarapítsa. Az adóztatás országos szerve, a Begyűjtési Minisztérium kiküldöttei az 1949-ben a gazdalajstromba felvett kulákok névjegyzékéhez mere2 BML Földhivatali anyagok 231. 3 BML Baranya Megyei Tanács V. B. üléseinek jegyzőkönyve. 1950. VIII. 8.