Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján
guk folytán a kilencvenes évtizedben kulmináltak, éppen emiatt tettek szert politikai jelentőségre. 20 Ha nem jártak is túl sok sikerrel a századvégi agrármozgalmak, volt azért pozitív következményük. Hadd emeljem ki mindezek sorából meglehet sokak meglepetésére - az 1898. évi II. törvényt, amelyet elítélően - csak mint rabszolgatörvényt emlegettek már a kortársak is. A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról intézkedő törvény valójában komoly lépést tett abba az irányba, hogy ugyanolyan, vagy közel azonos munkaviszonyt honosítson meg a mezőgazdaságban, mint ami - a liberális jogszerűség körülményeivel összhangban - az iparban és a városokban már jó ideje természetesnek hatott. A törvényt a szerződési fegyelem jogi megerősítése és hatékony szankcionálása végett alkották, hiszen a miniszteri indoklás szerint, az akkoriban sűrű aratósztrájkok „megdöbbentően igazolták... hogy az ország egyes vidékein a munkások... egy részéből csaknem teljesen kiveszett a szerződés kötelező erejének tudata..." 21 (Kiemelés az eredetiben.) S kétségtelen, a törvény előírásai szigorúan tilalmazták a munkavállalók kollektív gazdasági szervezkedését (ezt szerződésszegésnek tekintve) - azaz a jogalkotók továbbra is más mércét alkalmaztak a mezőgazdasági munkavállalókra, mint az ipari munkásokra. Ugyanakkor a törvény megnövelte a munkavállalói autonómiát és némi védettséget is biztosított számukra az önkényeskedő munkaadóval szemben. A munkaszerződés írásba foglalásának előírásával, a munkabér nemének és nagyságának, valamint a teljesítmény elbírálásának a módját érintő előzetes megállapodás kikötésével, vagy a bér utalványszerű kifizetésének eltiltásával stb. ez a szabályozás a korábbiaknál jóval több garanciát nyújtott a munkaszerződés munkaadói betartására, csökkentve ezzel a munkavállalók kiszolgáltatottságának mértékét. Ez a törvény, a maga összes ellentmondásával együtt, jól mutatja, hogy mi is volt a századvég alföldi tömegmozgalmainak igazi tétje, de arra is dokumentum, hogy minek a kikényszerítésére futotta a mozgalmak erejéből. 20 Gyáni Gábor: „Civil társadalom..." 21 Corpus Juris, 1898: II. tc.
