Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

NAGY FERENC Kollektivizálás és paraszti ellenállás a Rétközben 1948-1956 ARétköz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néprajzi kistáj egysége, melyhez mintegy harminc település tartozik a Tisza bal partján, szemben a Bodrogközzel. A kanyarulatokban megbúvó falvak századokon keresztül viszonylagos elzártságban éltek. A meg-megújuló áradások határt szabtak itt a barázdák hosszának és a gazdasági fejlődésnek egyaránt. Az árvízmentesítés után a föld lett a megélhetés kizárólagos forrása és a földért folyó harc a térség történetének központi kérdése.

1 Az ezerholdas nagybirtokok mellett a kisparaszti birtok volt a j ellemző az egész Rétközben, a nincstelenek és a jogos igénylők magas száma miatt az 1945-ös földosztás sem elégítette ki egészében a fóldéhséget. Vizsgálódásaimat a rétközi falvak 1950-es évekbeli történetére vonatkozóan éppen ezért az motiválta, hogy a Rákosi-diktatúra éveiben miképpen tűrte, hogyan viselte a nehezen megszerzett föld szövetkezetesítését a Rétköz pusztasága. A mezőgazdaság gyorsított ütemű, erőszakos kollektivizálása a Tájékoztató Iroda 1948 júliusi ülését követően vált valósággá. Az esztendő végére elkészült a termelőszövetkezetek működési szabályzata is. Ezt követően a jórészt szociális kényszer, de még nem állami erőszak következtében létrejött önkéntes földműves-szövetkezeti társulásokról leválasztották a földet művelő csoportokat, közösségeket.

2 Ettől az időszaktól számíthatjuk az erőszakos, minden eszközt gátlástalanul felhasználó kollektivizálást. A változást, a diktatúra megjelenését 1954-ben egyszerű szavakkal így fogalmazta meg egy tiszatelki parasztember, Hajnal András: őt már 1

A rétközi falvakban a földért folytatott küzdelemnek több jelentős eseménye volt. 1861-ben az ibrányi parasztok zendülése, 1897-98-ban az agrárszocialista mozgalom, melynek egyik megyei központja Gáva volt, 1919-ben az ibrányi földosztás, amelyik első volt a megyében, 1945-ben a tiszanagyfalui földosztás, amelyik országosan volt az első. 2 Ibrányban országosan is az elsők között alakult meg a földműves-szövetkezet. Szervezéséért megosztva öten kaptak Kossuth-díjat 1948-ban. (Szabad Föld, 1948. március 21.)