Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

tömeggyűlések megtartását is. Egyre több faluban tűntek föl a szekták. Szabolcsban és Szatmárban ajehovista és betanista mozgalom terjedt el leginkább. A szektásodás szintén társadalmi betegségtünet, a világtól való elfordulás, menekülés jele. A szaporodó szektákat üldözték, működésüket gátolták. A tájékoztató jelentések arról tanúskodnak, hogy a fordulat éve után a falun a hiány társadalma élt. Nem volt elegendő föld, vetőmag, termény, áru, tüzelő és pénz. A fél évszázada többé-kevésbé stagnáló, s egyébként sem túl magas életszínvonal ekkor kezdett el érezhetően csökkenni. Az anyagi elszegényedésnél azonban sokkal súlyosabb volt az a pusztítás, amit a proletárdiktatúra vitt végbe a közösségek és egyének mentális szférájában. A hagyományos, jól bejáratott paraszti életvitelbe az új hatalom erőteljesen beleszólt. A parasztokat megfosztotta a józan tervezés, az életstratégia kialakításának lehetőségétől. Rátelepedett az emberek magánéletére, még gondolataikat is ellenőrizte és irányítani akarta. 1. „A parasztság egy része azt beszéli, nem kell őt tanítani a kapálásra... A népnevelők a Párt vezetésével ezeknek igyekeznek megmagyarázni és tudatosítani náluk a növényápolási munkák fontosságát."

35 2. „Politikai téren a népnevelők jól dolgoznak, minden egyes napi kérdést ünnepnapokon levisznek a lakossághoz és azt megfelelően átbeszélik."

36 3. A közigazgatás dolgozói felvilágosító munkát folytattak, „hogy tudatára ébredjen mindenki, miért dolgozik és lássa be azt, hogy érdemes dolgozni, mert a szocializmust építjük ebben az országban. Az pedig azt jelenti, hogy a nép életszínvonalát, a magunk jólétének biztosítása mellett minél magasabbra kívánjuk emelni."

37 Az elhivatottság és a kizárólagos tudás bűvkörében élő párt paternalizmusával az embereket saját énjüktől, szuverenitásuktól igyekezett megfosztani. A szétforgácsolt közösségekben hatásos és kollektív ellenállásról alig lehetett szó. Az új rendszerrel szembeni ellenérzés, tiltakozás leginkább az ellenállás egyik legszelídebb formájában, a rémhírterjesztésben nyilvánult meg. A proletárdiktatúra taszító hatásával összefüggésbe hozható a hívők számának jelentős gyarapodása is. Apagy, 1950. máj. 9. Nagyecsed, 1950. máj. 23. Nagyhódos, 1950. jún. 7.