Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után
megalakítását pedig 1949 elejéig túlságosan nem szorgalmazták. Azért a JKP (Jugoszláv Kommunista Párt) Központi Vezetősége úgy döntött, hogy a lakosság és a hadsereg ellátását nem bízhatják a szabad piac és felvásárlás ingadozásaira. A felvásárlás kötelező adminisztratív módját léptették életbe. Az adminisztratív felvásárlást szövetségi és köztársasági rendeletekkel szabályozták, amelyek kezdetben ideiglenes jellegűek voltak. A gabonaneműeken kívül az élőhús, főleg a sertésfelvásárlást is előirányozták. Ezek az előírások a felvásárlás módját szabályozták, de büntető szankciókat is tartalmaztak azok részére, akik a terményfeleslegeiket rejtegették. Az 1945-1946-os évre vonatkozó rendelet még összhangban volt a földművesek teherbírásával, sőt maradtak termésfeleslegeik is, amelyeket a szabadpiacon értékesíthettek. A tragikus időszak 1947-ben kezdődött. Ekkor tértek át a tervgazdálkodásra. Az ún. szovjet tapasztalatokat a legnagyobb mértékben figyelembe véve, sőt lemásolva kidolgozták az első ötéves tervet, amely az ország túlméretezett iparosítását, főleg a nehézipar létrehozását irányozta elő. Kisebb részben reális lehetőségek, de sokkal inkább a megvalósíthatatlan vágyak összessége volt ez a terv. Az első - és kivitelezett - szocialista akkumulációt a falu óriási megterhelésével és az olcsó munkaerő felhasználásával kellett megvalósítani. Megindult a nagy népvándorlás a városokba. Az így felduzzadt városi lakosságot el kellett látni élelmiszerrel és mezőgazdasági nyersanyaggal. A felvásárlást szabályozó rendeletek és előírások 1947-től jóval kidolgozottabbak és a büntetési szankciók is szigorúbbak. A földműveseket birtokuk nagysága szerint két kategóriába osztották. Nincs módunk arra, hogy részletesen ismertessük minden kategória be szolgáltatási kötelezettségét, csak annyit említenék meg, hogy az első három kategóriába tartoztak az ún. szegény parasztok (5 kat. holdig), ezek be szolgáltatási kötelezettségei mérsékeltek, tehát nagyrészt teljesíthetők voltak. A negyedik és ötödik kategóriába tartozókat a középparasztságnak tekintették, amely az akkori ideológia szerint a munkásosztály számára megnyerhető volt. A beszolgáltatási kötelezettségének ez a kategória már-már alig tudott eleget tenni. A húsz holdnál több földdel rendelkezők, illetve a VI. és VII. kategóriába tartozók voltak a rendszer legnagyobb ellenségeinek kikiáltott „kulákok", akikkel az osztályleszámolás az adminisztratív felvásárlás egyik fő célkitűzése volt. 1948-ban és 1949-ben a felvásárlási terhek emelkedtek és a módszerek egyre embertelenebbek voltak. A felvásárlásban úgyszólván az egész állami és politikai gépezet részt vett: a közigazgatási apparátus, felvásárlási vállalatok, bíróságok, biztonsági szolgálat (ÓZNA, illetve UDBA), a párt és a többi társadalmi-politikai szervezetek, elsősorban a népfront. Külön felhatalmazásokat kapott a
