Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

Egy gazdasági cselédre 25-30 kat. h. esett. 461 gazdasági cseléddel kevesebb volt 1943 év végén, mint az előző évben, mert több nagyobb zsidóbirtok megszűnt; ezekből az igénylők, de csak a rendszerhez hű emberek részesültek. A mezőgazdasági cselédek közül többen önállósították magukat. A dohánykertészek száma 343-mal több lett, megnövekedett a dohánytermő terület. Panasz a ruházat rossz minősége és magas ára miatt volt. Internálásra 17 esetben került sor, 6 esetben felvilágosítás és tárgyalás is elegendő volt.

31 * Összegezve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1919-1944 között élt parasztság életét, harcait és érdekérvényesítő törekvéseit megállapítható, hogy az országos tapasztalatoktól való eltérése a megye néhány sajátos, az országétól különböző adottságaiból fakadt. Először is a trianoni döntés a megye területét csökkentette, demográfiai, társadalmi szervezetének változásait idézte elő. Szabolcsban sok volt a földbirtokos, a nagybérlő és sok a mezőgazdasági munkás. Trianon előtt a teljes Bereg és Szatmár megyékben ugyanez volt a helyzet, de Trianon után főként a nagybirtokosok és a nagybérlők földje került szovjet, ukrán, illetve román területre. A szatmári apró falvakban aránytalanul több lett a földnélküli és kis földjéből megélni nem tudó agrárproletár. Több lett a munkás és kevesebb a munkaalkalom. Másodszor, távol a piacoktól még alacsonyabbak voltak a terményárak, helyi piac nélkül és a magas fuvarköltséggel szemben a bérek leszorításával tudott a birtokos munkaadó lavírozni. Végül, a munkásmozgalmi és agrárszervezkedések központjaitól távol, a szabolcsi, szatmári és beregi parasztság az érdekérvényesítésnek csak lazább módszereit próbálgathatta; önálló szervezete nem lévén, az egész tájegységre kiterjedő megmozdulásai nem voltak. A szegénység és a nyomor ellem küzdelme nem állította olyan élesen szembe a munkaadóval, mint a mozgalmi hagyománnyal már régebbről is rendelkező más vidékeken. Sőt, a munkaadók is viszonylag rosszabb körülmények között éltek, mint a Dunántúlon vagy a Viharsarokban. 31 SzSzBMÖL VI. 201. 12. db. 1/1933. 14.