Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

totta Gyulán a volt jobbágyokat és az uradalomhoz akkor még jobban kötődő nemesi-honoráciori réteget. Az akkori helyzetet jól jellemzi a PestiHírlap Békés megyei tudósítójának néhány sora: „Gyula különösen az, hol a bormérés és a földosztás folytonos ingerültségben tartja a kedélyeket, s naponként jobban nyilvánítja az úgynevezett úriosztály iránti ellenszenvet. Sőt beszédek után indulva, mondhatni, gyűlöletet is... nincs semmi, legyen az a legszentebb, mi, ha úrtól jő, nem gyanúsíttatnék, mi elébe akadályok nem gördíttetnének."

8 Ez a szembeállás és gyanakvás elég erősen konzerválódott, szinte szóról szóra visszaolvashatjuk a Pesti Hírlapban írottakat az 1885-ös helyi sajtóban. Sőt durvább mondatok is elhangzottak; az egyik, egyébként tiszteletnek örvendő helyi „úriember" halálát kommentálta imígyen valamelyik polgártársa: „Hullanak az urak, csak hadd hulljanak, bár egyet se látnék!"

9 Június-július táján, nagyjából e mondatok elhangzásakor érte el a rendezett tanács elleni mozgalom egyéves történetének tetőpontját. 1884 őszén indult házról házrajárva az aláírásgyűjtés, áprilisban az első kérvény beadásakor érkezett el az első tetőpont. A szervezőknek kapóra jött, hogy június elején helyi képviselő-választás volt. A „nem kell rendezett tanács" jelszóval folyó korteshadjárat idején érezhették legerősebbnek magukat a nagyközségi hívei. Am a választás a rendezett tanács pártjának sikerét hozta, a „mozgalmárok" a 200 fős képviselőtestületben birtokolt mintegy 120 helyükből 40-et elvesztettek. S ez a vereség első jele volt. Az értelmiségi részről meginduló agitáció és a más irányú, aláírások visszavonását célzó befolyásolás hatott. S méginkább eredményt hozott az alispán és a főispán aktív beavatkozása. A mozgalom vezetője szeptember 5-én meghalt, pedig szeptember 13a után indult meg az aláírások vizsgálata, azaz ekkor lett volna szükség a legnagyobb mozgósításra. Mint az ilyen típusú szerveződéseknél lenni szokott, nem volt, aki átvegye szerepét. A helyébe lépők, irányítóként kísérletet sem tettek akcióindításra, helyette egy fellebbezéssel támadták meg az aláírásokat vizsgáló bizottság legitimitását, azaz nem vállaltak további konfrontációt. A bizottság előtt a 2135-ből mindössze 27 ember jelent meg, s az adótöbbség már a 27-nél is elolvadt, mert egy részük visszavonta, más részük hamisnak mondta aláírását. - Majd megérkezett a belügyminiszter már ismertetett végleges rendelete. A helyi lap kommentárja szerint „a megye törvényhatósága cselekedett... a közönség csak a megye jóindulatára provokált."

10 Alap publicis*Follius Ignác: Békésből. Pesti Hírlap, 1848. július 7. 9 Gyula veszélye. Békés, 1885. július 19. 10 B. Gyula, 1885. augusztus 30. Békés, 1885. augusztus 30.