Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

lásból tartja és most az úriszék oltalmát kéri, mert a hitelezők elhunyt apja adósságai miatt saját keze munkájával szerzett va22 gyonkájától meg akarják fosztani. A kapzsiság ördöge -úgy lászik- gyakori vendég az ormánsági úriszék aktáin. Nem írom ide a kérvényt irató férfi nevét, aki anyagi érdekből feleségül vett egy özvegyasszonyt és magához fogadta annak kislányát is. A kiszámíthatatlan sors akaratából a "drága" lakodalom után, amelyen 5 akó bort, 12-12 forint áru pálinkát és húst, valamint két zsák lisztet emésztettek el az asszony négy nap vendégeskedő rokonai, szerencsétlen nő megbetegedett, 9 hónapon át sorvadozott és a kérvény szerint "...olly undorittó erőtlenségben volt, hogy maga Bátyja ura (is) azt mondotta, hogy vessük a karó alá, mert nem érdemes, hogy annyit szenvedjünk vele". A "hűséges" férj elpanaszolja ugyan még a temetési költségeket is, de arról nem feledkezik meg, hogy "élő nyelvvel, az elöljárók jelenlétében" magára testáltasson a sír szélén álló szerencsétlennel egy pár szántó vasat, egy baltát, 23 egy hat kilás gabonatároló kast, egy három akós sajtárt, meg 90 barázda szőlőt". Okos-pontos hagyatéki leltárak és más források csábítanak még, hogy kvantitatív adatokkal is alátámasszam a női társadalom rétegzettségéről bemutatott képsorokat, de már csak arra van lehetőségem, hogy egy ártatlan és tiszta történetet mondassak el Naszvadi Sámuel vajszlói nótáriussal egy szökrönyről, amely a narrátor szavai szerint "e formán lött": "Anyám halála után a szökrönt az én testvér bátyám, Benke Istók loppal vitte el anyámtul; ennek halála után ismét fiához, Benke Istókhoz jutott; ennek halála után feleségénél maradott; ez mint özvegy, szolgálót tartott, s midőn ezen szolgálót, Illés Pannát kiházasította volna, neki adta az én anyám szökrönét, amely az enyim, azon Illés Panna pedig Vajszlóba, Simonék házá25 ban férjnél vagyon." Hogy hány évig tartott a szökröny vándorútja, amelyet most piskói Benke Eszter, immár idős asszonyként visszakövetel, nem tudtam kideríteni, de szeretném látni azt a kritikust, aki ezt az egyetlen mondatba sűrített keserűséget kétségbe vonná, vagy az életkép valódiságát megkérdőjelezné... Az a csodálatos az úriszéki anyagokban, hogy az emberi édekek-