Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

tosítottak. A végrendeletek egyik fő sajátossága, az egyéni szabályozás lehetőségén kívül, hogy kimutathatóvá tették a vagyon származását is. Jelentős részük ugyanis az örökített vagyont két részre osztja: apai és anyai örökségre, hiszen ezekre vonatkozóan -kisebb mértékben- eltérő szabályok voltak érvényben. Ezek ismeretében azonban már könnyebb feladat az egyéni akaratnyilvánítás mögött meghúzódó mentalitás kimutatása, megfogalmazása. E szempontból sajátos lehetőséget rejt magában a jótékony célú adományok összegeinek és kedvezményezettjeinek széleskörű összehasonlítása is. Különleges és tulajdonképpen teljességgel ismeretlen lehetőségeket takar még a kutatók számára a zárt végrendeletek feltárása. Mind Pesten, mind Budán fennmaradt néhány doboznyi olyan végrendelet is, amely végül is nem került kihirdetésre. Ennek oka lehetett, hogy az illető testáló a várostól távol és ismeretlenül halt meg, vagyontalanul, lehetett, hogy örökösei előtte haltak el, de lehetett, hogy maga új végrendeletet nyújtott be, s a régit nem vette vissza. Pontos feltárás tisztázhatja és bővítheti is ezeket az alternatívákat, s néhány esetben -a végakarat módosítása révén- a mentalitásnak újabb jelei válnak megfogalmazhatóvá . A hagyatéki irategyütteseknek számos, gyakran változó melléklete volt, amelyet adatainak jelentős része a leltárakba is bekerült (pl. adóslevelek, obligatiok). Az ettől eltérők (házassági szerződés, birtokívek, osztálylevelek, stb.) pedig általában jogbiztosító szerepet töltöttek be. Mind Pesten, mind Budán igen gyakori jelenség, hogy csak a végrendeletileg örökített, vagy a végrendelet terhére természetben átvett tárgyakról készítettek osztálylevelet, a tényleges osztály azonban a hagyatéki leltár végső részeként, összegszerűen került rögzítésre. A tanács csak kisebb vitás ügyekben intézkedett, szerepe -a már említett- jogbiztosításon túl a becslésre és a becsült értékek elosztására korlátozódott. Az ezeknél bonyolultabb, vitás ügyek, amikor már nemcsak az értékek, hanem a jogosultságok és a törvényszerűségek is megkérdőjeleződtek, a bíróság elé tartoztak.