Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL
rült és ott meg is maradt, míg másutt az iskolából elkallódott. (1779-ben a pap 39 halálesetet jegyzett fel, a tanító 146-ot!) Az elmondottak a XVIII. századi természetes szaporodás kiszámítása szempontjából érdekesek. Ha a halotti anyakönyv nem tartalmazza az elhaltak tényleges számát, a születések és a halálozások különbségéből számított természetes szaporodás olyan irreálisan magas lesz, ami nem lehetett jellemző a XVIII. századra. (Az igen magas csecsemő- és gyermekhalálozás egyébként ezt eleve lehetetlenné teszi.) Az anyakönyvek névanyaga részletes nominális vizsgálatok végzésére ad lehetőséget, amelyeknek több tudományág hasznosíthatja eredményét. A történeti demográfia az ún. családrekonstrukciós módszerrel az egyes családok leszármazási adatait egyesítve, hosszabb-rövidebb idő távlatában vizsgálja a család különoöző generációinak demográfiai viselkedését, amelyek alapján a nagyobb közösség demográfiai viselkedésére is következtetni lehet. Az egyes családok leszármazási tábláinak elkészítése a családi, rokonsági kapcsolatok vizsgálatára ad lehetőséget, a történeti néprajzi, szociológiai vizsgálatoknak szolgáltatva fontos információkat. A névtannak is alapvető forrásai az anyakönyvek. A keresztnévadási szokások, a névadási divatok jól nyomon követhetők a születési anyakönyvek bejegyzései alapján. A névadási gyakorlat felekezetenként, nemzetiségenként eltérő sajátosságokat mutat, amelyek jól bemutathatok az anyakönyvekből. A katolikusság névadási jellegzetességei számos szakrális néprajzi jelenségre is felhívják a figyelmet (Szűz Mária, Páduai Szent Antal, a segítő szentek, Nepomuki Szent János tisztelete, templomtitulusok, oltárok, szobrok megválasztása, illetve felállítása és a névadási gyakorlat összefüggése stb.) A családnevek nyelvtudomány általi meghatározott kategóriákba sorolása számos társadalom-, gazdaság- és helytörténeti összefüggésre hívja fel a kutató figyelmét (társadalmi állásra, korábbi lakhelyre, foglalkozásra utaló családnevek stb.). A helyesírás- és nyelvjárástörténet számára is igazi kincsesbányák az anyakönyvek, hiszen a nevek és a bejegyzések írásmódjának elemzése alapján szemléletes képet kaphat a kutató a nyelvfejlődés akkori állapotáról.