Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

elkülönítve egymástól a népmozgalom három területét. Az első változat az anyakönyvvezetés megindulásának időszakát jellemzi, főleg kisebb településeken, vagy kis létszámú egyházközségnél, ahol viszonylag kevés adat fordult elő évenként. A népmozgalom három területének nyilvántartása legelőször a keresztelések és az esketések esetében valósul meg. A halálesetek feljegyzése a katolikus anyakönyvekben csaknem párhuzamosan megtörténik a másik két területtel, míg a protestáns anyakönyvek esetében a lelkész által vezetett halotti anyakönyv csak évtizedek múlva jelenik meg, és akkor sem tartalmazza sok esetben a halálozások tényleges számát. Az okot a protestáns felekezetek temetkezési gyakorlatában kell keresni, amint arra még utalni fogunk . Az egyes bejegyzések információ-értéke is különböző az anyakönyvvezetés során. A keresztelési adatok bejegyzése először csak a keresztelő dátumát tartalmazza, a születésekét nem. így az egyes évek születési adatai torzulhatnak, mert a december végén született gyermeket rendszerint januárban keresztelték meg, és miután csak a keresztelés dátumát tudjuk, a keresztelés évében kell számolnunk vele. Hasonlóképpen a szezonalitás adatai sem tükrözhetik emiatt a tényleges helyzetet. Vannak anyakönyvek, ahol az újszülöttnél csak az édesapa nevét adják meg (Tóth Péter, Kata) az anya neve hiányzik a bejegyzésből. Ez akkor okoz problémát, ha az ún. családrekonstrukciós módszerrel dolgozunk, és a szülők esketési adatai hiányoznak.) Családtörténeti kutatásnál pedig, ha több azonos családnév szerepel egy időben, csaknem lehetetlen a leszármazási adatok pontos összeállítása.) A házasságkötéseknél pedig hosszú ideig nem tüntették fel a házasulandók életkorát, ami például a házassági szokások vizsgálatánál fontos életkor-megoszlás összeállítását teszi lehetetlenné. A halotti anyakönyvekből is hiányozhat az életkor megjelölése. A halálokok feltüntetésével a XVIII. század folyamán legtöbb helyütt nem találkozunk, a XIX. században válik ez általában rendszeressé. A halálokok terminológiai bizonytalanságai, a túl általános megfogalmazás a haláloki kutatás számára okoz nehézséget főleg akkor, ha a kutató megnyugtató módon szeretné kategorizálni a halálokokat. A halotti anyakönyvek esetében külön meg kell említenünk forrásértéküket a járványok nyilvántartása terén