Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

ros, minden egyes községnél megtalálhatjuk a népesség számának megoszlását a község területén fekvő települések szerint, tehát az adatok részletezettebben, településsorosán is rendelkezésre állnak. A községsoros és a településsoros adatközlés által regisztrált egységek különbségét a külterületi lakotthelyek adják. Történeti forrásaink megítélésénél, adataik felhasználhatóságánál alapvető fontosságú, hogy tudjuk, hogyan viszonyultak a külterületi lakotthelyekhez. Lényegében három lehetőség van: 1. / a forrás regisztrálja a községeket, a külterületi lakotthelyeket, sőt, esetleg a lakatlan területeket is (ezt az utat követi pl. Vályi); 2. / a forrás a népességre vonatkozó adatokat községsorosan öszszevonva közli, de egyben felsorolja mindazon önálló névvel rendelkező külterületi lakotthelyeket is, amelyek oda tartoztak (például általában a hivatalos helységnévtárak); 3. / az adatközlés községsoros, de az egybevont külterületi lakotthelyek nevei nincsenek felsorolva: ilyenek általában a népszámlálási adatközlések. Legtöbb problémát ez utóbbi forma okozza, ugyanis történeti anyagnál gyakran alig deríthető ki, hogy a külterületeket összevonták-e, vagy egyszerűen elhagyták, s az adatok összevontságának jelöletlensége téves megítélés forrása lehet. (Nem mindegy, hogy egy falu maga 1300 lakosú, vagy két 600 fős különálló településből és egy 100 lakosú majorból áll.) A hivatalos statisztika által közölt községsoros adatok pedig akkor okoznak fejfájást, ha módosul a közigazgatás, ez esetben ugyanis a különböző időpontból származó adatok összehasonlíthatóvá tétele gyakran szinte megoldhatatlan feladat. De tulajdonképpen miért is bír jelentőséggel a néhány fős külterületi lakotthelyek összegyűjtése, regisztrálása? A községsoros adatokat összevont formában közlő források mindenképpen félrevezetőek. Erősebb népességkoncentrációt mutatnak, mint ami a valóságban létezett, s ugyanakkor elfedik a természeti, gazdálkodási, művelési feltételek hatására kialakult, tájanként jellegzetes településformákat. Például a 10. század 70-80-as éveiben adminisztratív intézkedéseket hoztak a tanyák és más magányos házak lerombolására, de ezeknek nyomát sem találjuk az első népszámlálásban. Társadalomtörténeti szempontból pedig azért tulajdoníthatunk jelentőséget a magányos településeknek, mivel egyéb-