Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

ott adózó idegeneket is a családi keretbe számítják (az egy kenyéren élés). Az ilyen típusú gazdagparaszti családot -jobb híján- gazdasági vagy vállalkozói nagycsaládnak neveztük el. Egy dicát 2 ökör értékének tekintve, a jövedelem nagysága és a család létszáma közötti összefüggés az alábbiak szerint alakult.

18 jövedelem nagyság átlagos családlétszám 5-7 dica 4,7 fő 7-10 " 6,8 " 10-15 " ;, 9,0 " 15-20 " 12,1 " 20 " fölött 17,6 " A családlétszám ugrásszerű emelkedése csupán azokat a nagycsaládokat jellemezte, amelyek sok cselédet és velük dolgozó idegent ~föglal'tak~~ mágukb~a . Ez a nehány száz Vállalkozói nagycsalád a maga 3,6 Vos arányával az összjövedelem több mint 11 %-ával rendelkezett; ők produkálták a marha, a bor, a méz és a viasz termés nagy részét és az exportra kerülő mennyiség zömét. Ez a csoport a paraszti famíliák harmincegyed részét, a gazdagparasztságnak pedig tizenketted részét tette ki. Átlagos évi jövedelmük értéke családonként 30-40 ökör értékével ért fel, de a Jászságban a 65 ökör árát is elérte! Ez azt jelentette, hogy a vállalkozói nagycsalád évi hozama háromszorosan-ötszörösen felülmúlta a gazdagparasztokra általában jellemző jövedelmi szintet. Bejezésül ismételten arra kívánunk utalni, hogy ez a kiemelkedően gazdag és tevékeny réteg kivétel nélkül nagycsaládi bázisra épült.