Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

redék azonban sem méretét, sem összetételét tekintve nem ismert eléggé pontosan, mert szisztematikus gyűjtésére eddig többnyire nem került sor, publikálására pedig még kevésbé. Történettudományunk központi intézményéi a múlt század szemléletének megfelelően a Mohács előtti oklevelek, a diplomácia és a politikai eseménytörténet iratainak, a céhszervezetek dokumentumainak gyűjtését (esetenként már számítógépes nyilvántartását), a kronológiák, topográfiák és monumentális összefoglalók készítését máig fontosabbnak tartják, mint a gazdaság és társadalom fejlődését tükröző számszerű "kemény" adatokra, köztük a történeti demográfiára vonatkozó forrásadatok összeszedését és forráskritikai kiadását. b. / A forrásokban használt fogalmak már a kortársak számára sem voltak mindig magától értetődőek, a ma embere számára pedig még kevésbé világosak és egyértelműek (sajnos néha akkor is ez a helyzet, ha az illető egyébként járatos a XVIII-XIX. század magyar történelmében). c. / A források számadatai gyakran kétes értékűek, ritkán használhatók ellenőrzés nélkül. Nézzük a fentieket részletesebben. 2.1. A források összegyűjtése és elérhetősége a népesség struktúrájára vonatkozó összeírások közül csak az annak vizsgálatára legkevésbé alkalmas országos adóösszeírások esetében mondható kielégítő mértékűnek. Részletes publikálásra azonban ezek közül mindössze az 1715-1720. évi került s a közlés pontossága itt is 24 ^ vitatott. A többi alcsoportból jórészt csak az országos összesítők eredményei ismertek - a lélekösszeírásoknál illetve a nem nemesek összeírásainak közel felénél még azok sem-, a településenkénti adatok gyűjtése pedig vagy nem fejeződött be, vagy meg sem kezdődött. Még a látszólag feltártnak tűnő Józsefi népszámlálásból is több olyan megye hiányzik illetve részlegesen közölt, ahol nem kizárt további adatok előkerülése. (A ma Kárpátalján fekvő megyék esetében plmég a hiányzó megyei összesítők levéltári jelzetét is ismerjük, az iratok másolata azonban magánúton -sajnos- nem szerezhető be.) Hála a mormonoknak, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek -legalábbis a katolikus egyházmegyéké- összegyűjtve mikrofilmezésre kerültek, csakúgy, mint az összes felekezet egyházi anyakönyvei. A