Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

1. A történeti demográfia legfontosabb forrásai 1700-1870 között Figyelmen kívül hagyva most a népesedéselmélet és népesedéspolitika történetét, a történeti demográfia forrásai az alapvető demográfiai jelenségek szerint négy csoportra oszthatók: a. / a népesség demográfiai struktúrájára (létszám, kor, nem, családi állapot) -régi kifejezéssel élve: az állónépességre- vonatkozó források; b. / a természetes népmozgalom (születés illetve termékenység; halálozás illetve halandóság; házasodás illetve válás) forrásai; c. / bár mint jelenség a népmozgalomhoz tartozik, gazdasági és társadalomtörténeti vonatkozásai miatt azonban sok tekintetben eltérőek a vándormozgalom-migráció forrásai; d. / ugyancsak külön csoportba sorolhatók a családok és háztartások adatait rögzítő források, melyek -speciális feltételek, speciális adatok megléte mellett- részben azonosak a fentebb említettekkel . (Az 1700 előtti időszakra vonatkozóan létezik még egy, a régészet és történeti demográfia ötvöződéséből kialakult kutatási 2 ag, a paleodemográfia mely úgyszintén speciális, elsősorban tárgyi forrásokat használ, tárgyalását azonban nem tekintem feladatomnak. ) 1.1. Az első jelenségcsoport, a népességstruktúra forrásai készítőik szerint ismét négy felé oszthatók: állami, egyházi, törvényhatósági és uradalmi, valamint magánkezdeményezésből készült forrásokra. Mielőtt azonban az egyes forráscsoportok taxatív felsorolásába kezdenék, ki kell.térnem néhány fogalom értelmezésére. A "készítő" alatt korszakunkban egy-egy forrástípus megtervezését, a munka szervezését és az eredmények összegzését végző intézményt vagy egyént értem. A gyakorlati végrehajtást ugyanis az esetek túlnyomó többségében falusi papok és tanítók (utóbbiak egyszersmind többnyire jegyzők is) végezték, kivéve a II. József uralkodása alatt végrehajtott, illetve az 1850/51-ben készített népszámlálásokat, amikoris az összeíróbiztosok szerepét túlnyomórészt katonák látták el. (Kis túlzással azt is mondhatnánk tehát, hogy a magyar történeti demográfia forrásainak megbízhatósága alapvetően összefügg a magyarországi papság és pedagógiai kar