Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

Faragó Tamás: A TÖRTÉNETI DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL A történeti demográfia a történettudomány fájának viszonylag új ága. Ha az előfutár szerzőket és munkákat -a tudománytörténeti "őskutatást"- figyelmen kívül hagyjuk, akkor kezdetét az 1950es évekre datálhatjuk. Bölcsőjét, mint annyi más gazdasági és tudományos újításnak Franciaországban és Angliában rengették. Meghonosodása Magyarországon tipikusan magyar módon ment és megy végbe. A honi kutatás az elsők között fedezi fel az új kutatási ágat, s a hatvanas évek elején már megkísérli a kapcsolódást, korábban mint Ausztria vagy a skandináv országok. A folytatás azonban a szokásos. Bár a magyar történeti demográfia külföldön -elsősorban néhány kutató egyéni erőfeszítése következtében- ismert és elismert (talán érdemén felül is), 25 év alatt sem jutottunk el oda, hogy egyetlen főllású, kizárólag ezzel foglalkozó kutató művelje, rendszeres képzés, fórum, módszertani kézikönyv, átgondolt hosszútávú kutatási koncepció jöjjön létre. Mai szintünket tehát jobb, ha nem viszonyítjuk az osztrák vagy skandináv eredményekhez. Van ezzel szemben a történelmi demográfiának akadémiai bizottsága (melynek taglétszáma meghaladja a történeti demográfiával foglalkozók tényleges számát), periodikája, a "Historisch Demographische Mittellungen" (kb. négy évenként jelenik meg, s benne kizárólag csak az ELTE statisztikai tanszékével kapcsolatban álló bel- és külföldi kutatók váltakozó értékű írásait közlik), rendszeresen íródnak, szinte szerzőnként eltérő módszerrel, népességgel foglalkozó helytörténeti tanulmányok, a KSH adatsorokat publikál a trianoni határoknak és az 1970. évi megyei beosztásnak megfelelő bontásban a XIX. század első harmadáig visszamenőleg, az MTA Történettudományi Intézetében pedig készül egy XVIII-XX. századi népességtörténeti összefoglaló. Úgy érzem azonban, hogy még ez a -némi szarkazmussal- felvázolt kép is túl optimista. Valójában a történeti demográfia iránt a kelleténél is csekélyebb az érdeklődés. Mind a történeti munkák iránt érdeklődő olvasóközönség, mind a történészek jelentős része irtózik a számoktól és a táblázatoktól. Akik mégis elfogadják, azok