Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól
váncsi vagyunk, hogy ha - a mi nem lehetetlen - ebből valami nagy ember lenne, szülő házát hol és hogyan díszítenék fel emléktáblával?" Az utasokat gyakran érték balesetek is, melyekről részletesen tudósítottak az újságok. "Kepecs Mihályné és Etelka nevű, 4 éves leánya, szinyérváraljai lakosok, múlt hó 28-án Nyírcsaholy közelében a teljes sebességgel haladó szálkai vonat egyik kocsijából, meg nem magyarázható körülmények között, kiestek. A kislány jobb lábfejét a vonat kereke teljesen levágta, az anyjának azonban semmi baja nem történt. A súlyosan sérül leánykát a nagykáro14 lyi kórházban ápolják." Más alkalommal "a szálkai vonat III. osztályán utazott két tót atyafi, akik az Alföldön jártak munkát keresni, menetközben viccelődtek egymással és a lökdösődés eredményeként egyikük kiesett az ajtón. Estében azonban a másikhoz kapott és azt is magával rántotta." 1 '* A 30 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedő szerelvényből úgy estek ki, hogy "az egyiknek a feje zúzódott be, a másiknak a fél karja zúzódott szét, de a játéknak mindkettő drágán adta meg az árát." A legfurcsább eset Horváth Kálmán gebei cipészmesterrel esett meg, akinek "a Mátészalka és Nyírmeggyes közti vonalon a vasúti kocsi ablakán kirepült a kalapja. Horváthot a kis veszteség annyira felizgatta, hogy meggondolatlanul kirohant az ajtóhoz és a kalapja után ugrott. A vonat teljes sebességgel, sőt annál is gyorsabban haladt, mert késést kellett behoznia és bizony Horváth szerencsétlenül járt. Hanyatt esett és eszméletlenül terült el a kemény talajon. Az utasok közül többen látták az esetet és a vészfékhez rohantak. Hiába rángatták azonban azt és hiába ordítoztak a vonatvezetőnek, csak a legközelebbi, mintegy 800 méternyire lévő őrháznál állította meg az a vasutat." 16 A szerelvény nem tolatott vissza, hiába követelték az utasok. "Az őr azonban a sínek mentén visszaindult és Horváthot meg is találta, még mindig eszméletlen állapotban. Arra járó szekeres emberrel életre keltették és hazavitték Gebére." Az újságíró rögtön megjegyezte, hogy gróf Tisza Istvánnak a már úton lévő vonatot is visszarendelték, de "ha a gebei suszter halódik az útszélen, meg sem áll, 800 méterig sem tér vissza, hanem kevélyen, gőgös fütyöléssel megyén tovább. Fölfelé meghunyászkodó, lefelé kemény, goromba. Sok ember jár rajtad vasparipa! Sok ember dörzsö-
