Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

domány egyéb területein idegen marad. Főként vonatkozik ez a szakmúzeumokra, ahol még a lehetőség sincs meg egy-egy időszak teljesebb körű társadalmi vizsgálatához. Bár igény mutatkozik a komplexebb bemutatásra például az Iparművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum néhány nagyobb volumenű programjában, de azt a fajta szemléleti egységet, amely a különböző muzeológiai szakágak összehangolt anyaggyűjtési, kutatási és feldolgozási irányultságát megadhatja, ma már talán csak egyes, jó szakmai gárdával rendelkező megyei múzeumok biztosíthatják. Itt nyílik mód arra, hogy a különböző szakterületeken feltárt anyagból leszűrhető összefüggések hiányosságait egy másik történettudományi részterület eredményei, ismeretei alapján analógiás módszerrel kiegészíthessük. Gondolunk itt a régészeti leletek beazonosításánál a használati eszközök, hiedelemvilág vonatkozásában a néprajzi párhuzamokra, a települési sajátosságok, a terület mezőgazdasági, vízügyi hasznosításának történelmi körülrajzolásában a néprajz, természettudomány, földrajz eredményeinek egymást feltételező és kiegészítő voltára. Vidéki múzeumaink esetében már a szakmuzeológusok alkalmazásánál is figyelembe vehető ez a komplex vizsgálati igény, a teljességre törekvő szemlélet. Gyűjteményeink eleve tárgy-koncentrikusak, amelyeknek egyedi darabjai sem közölhetnek mást, mint az őket létrehozó, realizáló társadalom, társadalmi réteg, csoport életmódjának tárgyiasult megnyilvánulását. Egy tervezett irányú, tendenciózus tárgygyűjtéssel lényegében a vizsgált terület és időszak életmódjának széleskörű, tárgyiasult forrásáig juthatunk. Ezekhez kapcsolódva keressük azokat az írott vagy egyéb (például fénykép, rajzok) vonatkozóforrásokat, amelyek szerencsénkre még igen sok esetben a tárgyakkal együtt begyűjthetők. A családoknál archiválódott irategyüttesek, fényképalbumok, néhány esetben személyes feljegyzések, levelek, naplók egy-egy teljes családtörténetet rekonstruálhatnak. Módszerünkben természetesen a levéltári -főként megyei levéltári- források hasonló súllyal jelentkeznek, a családokra vonatkozó eredményeinket kiegészítik ill. több esetben a rendelkezések, közigazgatási utasítások oldaláról igazolják. Kiegészítő anyagként igen jól csatlakoztathatók például a különféle feljegyzésekhez a zsurnalisztika kortársi adatai, a vonatkozó jelentések, statisztikák. Megjegyezzük,