Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól
gyei levéltárak ban. Mivel a református esperesek az egyházközségek alkalmankénti ellenőrzésén kívül az érdemi irányításba is bekapcsolódtak, így gyűjteményeikben jelentős mennyiségű egyházigazgatási irat fordul elő. Legrégebbiek a tiszántúli egyházmegyék levéltárai, ahol már a 17. század elejétől, 1615-től kezdve találunk iratokat. Probléma a kutatásnál, hogy az egyházmegyei levéltárak ún. vándorlevéltárak voltak, melyek kurrens iratait az újonnan kinevezett esperes székhelyére szállították. így a 30-50 fm terjedelmű történeti iratanyag egyes részei például a Tiszántúlon különféle egyházközségek levéltáraiban vannak, míg a többi esetekben az értékesebb állagokat a kerületi levéltárba szállították. Az egyházmegyei gyűjteményekben nagy mennyiségben fordulnak elő canonica visitatio-k, melyeket szinte minden esperes megőrzött. Legkorábbi a Borsodi Egyházmegye 1665-ből származó vizitációs anyaga, melyet időrendben a többi egyházmegyék 18-19. századi iskola- és egyházlátogatási jegyzőkönyvei követnek . A 19. század második felétől fontos források az ún.választói névjegyzékek, amelyek az egyházközségi elöljárók hivatalba lépése előtt készültek, és egy-egy falu társadalmának reprezentatív rétegéről adnak áttekintést. A református levéltárak sajátos forrásai az iskolai, kollégiumi iratok; a sárospataki és debreceni kollégiumnak a 16-17. századtól folyamatos iratanyaga van. Társadalomtörténeti szempontból fontosak az anyakönyvek, névkönyvek, beírási könyvek, származási táblázatok, oktatásra vonatkozó iratok, melyek a református értelmiség széles rétegéről nyújtanak képet. Hasonlóan értékelhetők az iskolák mellett működő olvasókörök, népfőiskolák, tanár- tanító és ifjúsági egyesületek dokumentumai is. Kiemelten vizsgálhatjuk a kollégiumi diákönkormányzatok iratait, melyek között a diákvezetők, diákszervezetek, diákkörök fontosak. Ezekből az irategyüttesekből nemcsak a kollégiumon belüli hierarchia egyes elemei bonthatók ki, hanem szélesebb társadalmi összefüggések is visszatükröződnek. A református iratanyagnak fontos részét képezik a családi iratok. A zsinati és kerületi levéltárakban összesen 177 család és személy önálló fonóját vagy állagát őrzik, melyek közül a Ráday-család iratanyaga a legnagyobb. A Zsinati Levéltárból Tisza István, Burián István, a Dunamellékiből Darányi Ignác, Fáy András,
