Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

mint a püspöki levéltárban (pl. Eger 1713, Győr 1631, Székesfehérvár 1747). Egy~

e

9y falu társadalomtörténetének fontos forrásai a lelkészek által vezetett ún. história domus-ok. Ezek eredeti rendeltetése a plébánia történetének dokumentálása volt: leírták az egyházi rendezvényeket, rögzítették a hívekre vonatkozó népmozgalmi adatokat, feljegyezték a község életével kapcsolatos különféle eseményeket (pl. természeti csapások, jó vagy rossz termés, uralkodók látogatása, hadvonulások stb.). Bár a hitoria domus-ok egy része -a helyi hagyományoknak megfelelően- a 18. században keletkezett, értékelésükkor figyelembe kell venni, hogy vezetésüket hivatalosan mikor rendelték el. Ez legkorábban, 1774-ben a Váci Egyházmegyében történt, míg a veszprémiben 1850-től, az esztergomiban 1858-tól, a Csanádiban 1894-től, a pécsiben 1913-tól, a székesfehérváriban 1924-ben vált a plébániatörténet kötelezővé. 1941-ben Vanyó Tihamér: "A plébániatörténetírás mőszertana. Pannonhalma, 1941." című munkájában tulajdonképpen ezek egységes elkészítéséhez adott útmutatást, de központi rendelet nem született. Ezért például az Egri vagy Kalocsai Főegyházmegye plébániáin alig találhatók história domus-ok, míg a váciban, veszprémiben, esztergomiban hiánytalanul fennmaradtak. Kutatási szempontból a napi eseményeket rögzítő história domusok értékesebbek, mint a több évszázadra visszanyúló, történeti leírások. Utóbbiak csak akkor fontosak, ha a plébániákon őrzött, időközben esetleg elkallódott iratanyag alapján és nem szájhagyományra támaszkodva készültek. A nyögéri história domus 1415-ig, a mátraszőllősi 1526-ig, a nagyoroszi 1552-ig, a nemesládonyi 1657-ig nyúlik vissza, míg a Váci Egyházmegye plébániáin a 18. század végétől, a többi községekben legtöbbször a 19. század második felétől kísérhetők nyomon az események. Társadalomtörténeti szempontból fontosak az egyházközségi és egyesületi iratok. Egy-egy község lakossága már a 18. század közepén fontos szerepet játszott az egyház támogatásában, és ahogy az egyházi jövedelmek csökkentek, erre mindig nagyobb szükség volt. így már a múlt század végén felmerült olyan igény, hogy a hívők is beleszólhassanak az egyház ügyeibe. Ennek szervezeti formája az egyházi iskolák ellenőrzésére létrehozott iskolaszék és az egyházközségi képviselőtestület volt. Utóbbi élén a min-