Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

föesperesekre vagy esperesekre bízták. Az eljáró főpapok a királytól kapott megbízólevél alapján a protestánsokat is ellenőrizték, tehát a vizitáció egy-egy falu egészére kiterjedt. A különböző fórumokon (püspöki, főesperesi, esperesi) készült jegyzökönyvek a kultúrtörténet írás forrásai s egy sor vonatkozásban jól használhatók a társadalomtörténeti kutatásoknál is. Minden esetben közlik a falusi értelmiségre, a papokra, tanítókra vonatkozó adatokat (életkor, műveltség, jövedelem, tanítóknál a vallás), feljegyzik a község lakóinak számát, vallási megoszlását, a nemzetiségek arányát, kisebb helységeknél a lakosság névszerinti felsorolásával is találkozunk. A püspöki levéltárak világi gyűjteményeiben fontosak az egyházi jövedelmekre vonatkozó iratok (pl. 1848-ig a tized-összeírások), valamint a gazdasági levéltárak, melyekben a püspöki uradalmak jobbágyaira, majd a polgári forradalom utáni időszakból az itt dolgozó cselédekre, béresekre, napszámosokra, a gazdálkodás átalakulására található iratok, hasonló összetételben, mint a nem-egyházi uradalmi levéltárakban (pl. úriszéki, hagyatéki iratok, leltárak, peres és jogbiztosító iratok stb.) A kutatásnál figyelembe kell venni, hogy a püspöki birtokok nem mindig feküdtek az illető egyházmegyében, hanem elvileg lehetőség volt távolabb fekvő birtokok fenntartására is. A püspöki levéltárak gazdasági iratait néhány esetben (pl. Vác, Szeged) az egyházigazgatási anyagtól elkülönítve, a területi levéltárban kezelik. Már a 11. században megszervezték a püspökök tanácsadó testületeit, a káptalanokat. A testületek tagjai, a kanonokok rendszeresen üléseztek az aktuális problémák megtárgyalása céljából, fontos szerepet játszottak a főtemplom, a székesegyház liturgiájában, a kincstár őrzésében és 1874-ig volt hiteleshelyi tevékenységük is. A káptalani iratanyag nem maradt fenn sértetlenül. A nem püspökség mellett működő soproni társaskáptalan gyűjteményével együtt összesen 9 káptalani levéltár működik, 825 fm iratanyaggal, melynek csaknem felét az Esztegomi Főkáptalan Levéltára teszi ki. A káptalani iratanyag az egyházi jellegű ún. magánlevéltárra és a gazdasági levéltárra oszlik; társadalomtörténeti szempontból az utóbbi része jelentós. Sajnos a gazdasági iratanyag erősen károsodott, így az esztergomi, kalocsai, győri, pécsi, székesfe-