Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

tudná a múltat. Ha a legszűkebb értelemben csak azt tekintenénk paraszti eredetű kútfőnek, amit a parasztok fogalmaztak és írtak le, akkor még a legmodernebb korban is csak gyéren csörgedeznének a paraszti eredetű források.

3 Nem kétséges azonban, hogy az 1848 utáni időszakban ilyen közvetlen paraszti forrással is találkozhatunk, ha nem is mindig a levéltárak polcain. Első helyen a paraszti naplókat kell említenünk, amelyek többnyire véletlen folytán maradtak meg és kerültek a kutatók kezébe. A Borsod megyei Martonyiban élt pl. az a törpebirtokos paraszt, akinek naplószerű feljegyzései az 1872 és 1911 közötti évekből maradtak ránk. A napló adatai napi bontásban tartalmazzák azoknak a munkáknak a megnevezését, amit a naplóíró végzett, de vannak adatok a munkahelyre, a gazdasági udvarra, az épületekre és a határ különböző pontjaira, valamint a munkában résztvevő többi falusira. A kézirat becse az elmondottak mellett abból adódik, hogy a napló készítője törpebirtokosként rendszeresen kényszerült napszámos és részesmunka végzésére a falu különböző parasztgazdaságaiban s azt is feljegyezte, hogy kik voltak a munkatársai, milyen munkát végeztek és hol, milyen teljesítményt értek el s munkájukért mennyi bért kaptak. A napló ezen kívül tartalmazza az időjárási adatokat, a falu fontosabb eseményeit, a saját gazdaságból származó bevételeket és kiadásokat az egyes eladott és vásárolt termékek árainak feltűntetésével. Hasonló részletességű paraszti naplóval az eddigi kutatás még nem nagyon találkozott s aligha valószínű, hogy a jövőben találkozni fog, hiszen az ismert paraszti naplók száma is igen alacsony s forrásértékük is -tartalmuknak megfelelően- igen eltérő. Az már egészen különleges esetnek számít, hogy egy feltörekvő paraszti nemzetség, mint a Kistelekről származó s Jászszentlászlón tekintélyes birtokot szerző Tápaiak teljes paraszti nemzetségi levéltára ránkmaradt, nemcsak a birtokszerzéseket bemutató szerződések, de az 1878 óta rendszeresen vezetett bevételi és kiadási naplók s az 1886-tól szórványosan, 1891-től rendszeresen évente készített leltárak. A parasztlevéltárak feldolgozó Balogh Istvánnak arra is módja nyílt -alighanem egyedülálló módon-, hogy számadatokkal világítsa meg egy vállalkozó típusú parasztgazda és utó4 dai életútját. A közvetlen paraszti források közé kell számítani a végrende-