Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

Ódor Imre KURIALISTA NEMESEK ÉS TELEPÜLÉSEIK A KÉSÖ-FEUDALIZMUSKORI NEMESI ÖSSZEÍRÁSOKBAN A késó-feudalizmuskori Magyarország társadalmi struktúrájának egyik leglényegesebb és legismertebb jellegzetessége a nemességnek az össznépességhez viszonyítva rendkívül magas aránya. Nem kevésbé fontos, ám alig ismert a kiváltságos rend társadalmi összetétele. A figyelem hagyományosan és elsődlegesen a nagybirtokosarisztokráciára összpontosult; a jómódú birtokos nemesség már ritkábban került a kutatások kereszttüzébe, a kiváltságosok túlnyomó többségét alkotó, társadalmi és vagyoni helyzet, valamint a műveltség szempontjából rendkívül tarka képet mutató egyéb köznemesi rétegek (armalisták, kurialisták, jobbágy telken- vagy sorban élők) pedig általában kívül rekedtek a vizsgálódások körén.''" A köznemesség tekintélyes része a birtokaprózódás eredményeként már a 14-15. században egytelkes nemessé (nobiles unius 2 sessionis) vált. A tulajdonukat képező telek, az ezen felépült házzal (curia) szabad nemesi föld volt, s így a középkorban természetszerűleg adómentes.

5 A török uralom alá került, továbbá a kettős hódoltság alatt 4 élt végvidéki vármegyék nagyszámú egytelkes nemessége többnyire elpusztult, illetve elmenekült, míg a történelem viharai által megkímélt területeken jelentős számban élték meg a békésebb 18. századot.

5 A kuriális (nemesi) község kialakulásának több útja ismeretes. A középkori eredetű falvak általában valamilyen kiváltság, vagy a nemesség katonai szervezetének állandósult hagyománya folytán jöttek létre.^ Egy másik -általunk jellemzőnek vélt- út a török uralommal, a megyei közigazgatás hiátusával illetve a belső vándorlással hozható összefüggésbe. Erre utal, hogy számos település szerzett nemesi privilégiumot a hódoltság peremén fekvő vidékeken, ott ahol a harcok hosszabb ideig hullámzottak (Zala, Veszprém, Máramaros).^ Ahol a török tartósan berendezkedett, ott alig, csak elvétve keletkezett nemes falu. Például a 143 évig