Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

a Tiszántúlon divatozott papakózás, vagy papmarasztás gyakorlatával kapcsolatban. Ezek az események sokszor évtizedekre meghatározták a falu társadalmának magatartását, viszonyulását az egyházhoz . Az egyházközségek irattárában őrzött források között első helyen az anyakönyveket (Matrikulákat) kell megemlítenem. Általában, mint említettem, az 1750-es évektől kezdve vezették gyülekezeteinkben az anyakönyveket. 1762-ben még nem volt minden eklézsiában, mert az esperesi vizitáció végzéséhez ezt az utasítást mellékelik: "ha nincs, legyen az eklézsia népességéhez képest". Az utasítás szól arról is, hogy miket kell az anyakönyvbe beírni: pl. a prédikátorok, proeceptorok, tanítók nevét, a kurátorok, egyházfiak, harangozok, funerátorok szolgálati idejét, hivataluknak, kötelességüknek rendjét, díjlevelüket, az eklézsia marháit (jószágait), szántóföldjét és a sakramentumokhoz szükséges edények jegyzékét. Valóban -legalábbis az első anyakönyvekbenezek a bejegyzések is megtalálhatók szinte minden eklézsiában. Tehát a Matricula több és más, mint amit mai szóhasználattal anyakönyvnek nevezünk. Természetesen vannak nagyobb gyülekezetek -mint pl. Hajdúszoboszló, vagy hogy evangélikus példát is mondjak, Békéscsabaahol az egyházi anyakönyveket az 1720-as évek elejétől vezették, igaz, hogy ezek jelenleg városok, de 1848 előtt bátran számíthatjuk mind a kettőt a nagyobb falvak közé. Igen gazdag anyagot ígérnek anyakönyveink "pro memória" című bejegyzései, melyekben sok esetben nagy időt élt anyafiak visszaemlékezései, tanúvallomásai egészen a török időkig beszélik el a falu futásait, a felszabadító háborúk utáni visszatelepülés körülményeit . Adatokat találhatunk -mint például az említett békéscsabai első anyakönyvben- a jobbágyvándorlás társadalmi vonatkozásaira, a vallásszabadságért folytatott küzdelem mozzanataira, a protestánsok által az elnyomatás korszakának nevezett 1789 előtti, a türelmi rendelet kiadásáig tartó időszakban. Sajnos ez a forrás-típus nagyon esetleges. Attól függ, hogy az anyakönyvet vezető lelkész milyen műveltségű volt, mennyire érdekelte kora valósága, mennyire foglalkoztatta a község és a gyülekezet múltja.