Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

kereskedéssel, sószállítással megkereshető a porcióra, cenzusra, esetleg a megélhetésre szükséges mindenkori pénz. Ide kell értenünk természetesen a bányákat, manufaktúrákat, fábrikákat, szabad királyi városokat, kaszálási és aratási lehetőségeket, folyókon való munkavállalást is. Amilyen gonddal igyekszenek a parasztok, jobbágyok felsorolni a közeli és távolabbi munkaalkalmakat, ugyanolyan részletezéssel sorolják fel a vásározási, piacozási lehetőségeket is. Nemcsak a 6-8 mérföldes körzetben rendszeresen tartott országos vásárokat veszik számba, hanem a 2-3 mérföldes körzetben felkereshető heti piacozási lehetőségeket is. Külön kitérnek arra, hogy melyik település vásárain, heti piacain értékesíthetik haszonnal termeivényeiket, a naturálékat, melyiken az állatokat, részletezve azt is, hol kelendőbb a szarvasmarha, hol a birka, a gyapjú, a sertés, és hová érdemes szállítani eladás végett háziipari termékeiket, készítményeiket. Külön büszke dicsekvés tölti el azon falvak lakóit, akik "fő posta útban", "országos út" mellett laknak, mert ők - a "jövő-menő embereknek" - helyben is eladhatják javaikat, nemcsak a "fő bortermő" vidékek lakói büszkék "külföldre is" szállított boraikra, hanem egyéb termeivényeikről "elhíresedett" községek jobbágyai sem mulasztják el haszonvételeik között felsorolni például a piacra vagy eladásra is termelt dinnyét, szilvát, almát, hagymát, káposztát, dohányt, egyéb zöldségféléket, minden esetben megemlítve azt is, hol tudják mindezeket értékesíteni . A vallomásokból kirajzolódik a korabeli Magyarország közlekedési infrastruktúrája is. Minden esetben megtudjuk, mely községek lakói hajóznak a legkülönbözőbb folyókon, uszályokkal, csónakokkal, egyéb vízi alkalmatosságokkal szállítva javaikat. Például Felső-Szabolcsból, Zemplénből és Szatmárból több tucat falu lakói rendszeresen "leereszkedtek" javaikkal a Bodrogon, Szamoson és a Tiszán Szegedig, rönkfát, szőlőkarót, zsindelyt, szilvát, almát, diót, egyebet szállítva. Pontosan kiderül az is, hogy kik, merre és milyen termékekkel, gyártmányokkal és bányakincsekkel szekereznek. Külön kirajzolódik a sószállító utak rendszere. Pontosan körvonalazódnak a vásári vonzókörzetek, ezernyi következtetésre adva lehetőséget. Sorolhatnánk még tovább azokat a viszonyrendszereket és élet-