Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

felfedezni. Szombathelyen a militaris perceptor állította össze a contributio és cenzus lajstromokat, amelyeknek alapján a kivetett pénz és termény behajtása megtörtént. A militaris kasszát mindig belső tanácsos kezelte, hivatalát lemondásáig, vagy más városi tisztségre történt megválasztásáig viselte. Fizetését nem a város folyósította, hanem feltételezhetően a kassza jövedelméből kapott honoráriumot. Az állami adók kezelésén kívül a városba elszállásolt katonaság részére történt terménybegyűjtés és elosztás ellenőrzése is az ő feladata volt. E tevékenységében a vásárbíró és a pajtagazda segítette munkáját. A domesticus perceptor irányítása alá tartoztak az alábbi városi pénzügyi kistisztviselők. A téglainspektorok, akik az égetőkemencék működését ellenőrizték és az eladások számláit készítették. A malomgazda a városi malmok bevételeiről és kiadásairól készített számadás elkészítéséért volt felelős. A városi tüzipénztár adminisztrátora a polgárjogot elnyert személyektől beszedett, "kannapénz" nevű összeg kezelésével foglalkozott. A városi közgyám címét ellátó generális tutor aki az árvák vagyonának kölcsönösszegeit tartalmazó rendkívül részletes kimutatásokat készítette. A vendégfogadó gazdája a városi vendégfogadót éppen bérlő kocsmáros volt. Kezdetben külön elszámoltatták, de 1762 után rátértek az évi egy összegben való bérbeadás 14 rendszerére. A szombathelyi számadások foghíjassaga miatt sajnos nem tudjuk rekonstruálni a városi pénzügyi tisztviselők mindegyikének névsorát.

15 Az archontológiai sorok foghíjassaga ellenére is követni tudjuk azonban néhány ember pályafutását. Poltauff Antal pl. 1718-20-ig a vendégfogadó gazdájaként, majd 1720-1747 között domesticus és militaris perceptorként tevékenykedett. Purchart Antal 1734-35-ben malomgazda volt, ezt követően választott tisztség nélkül, majd 173Q-tól belső tanácsosként működött 1752-ig, amikor bíróvá választották. Ez a két kiragadott példa azt sugallhatná, hogy a pénzkezelő funkciók betöltése egy ranglétraszerü előbbrelépést biztosító lehetőség volna. Van azonban példa ellenkező irányú mozgásra is. Ezt Völgyi György példáján figyelhetjük meg, aki 1745-ben téglainspektor, majd 1748-50-ig domesticus