Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
mint igazgatási egység. A hegybírák vagy hegymesterek intézték a hegyközségek rendészeti, birtokperes és közmunka-ügyeit. Ezek nélkül a szakmai (gazdasági) és származási önkormányzatok nélkül - melyek kiváltságainak tárgyalása túlmutat jelen témánkon - nem értelmezhető helyesen a földesurak és úrbéres közösségeik (a falvak, mezővárosok) szolgáltatásait, közjövedelmeit és autonóm hatásköreit tárgyaló contractusok és privilégiumok tényleges tartalma sem. Különösen fontosnak tartanánk, ha végre országosan is teljes "jegyzéket" állítana valaki össze a szabadalmas mezővárosokról (oppida privilegialia). Felhő Ibolya már kiemelte, hogy a Dunántúlon Somogyban Igal, Kaposvár és Szigetvár, Tolnában Dunaföldvár és Szekszárd népe kiváltságaira hivatkozva tiltatkozott az urbárium bevezetése és a tabella összeállítása ellen, Vas megyében Körmend, Németújvár, Sárvár, Szentgotthárd és Szombathely, Veszprémben pedig a névadó püspöki város, valamint - hosszú per eredményeként - Devecser, Palota, Pápa és Nagyvázsony érte el, hogy ne vonják úrbérrendezés alá. Saját nógrádi kutatásainkból tudjuk, hogy Losoncnak sikerült elérnie privilegizált helyzete elismerését, Nagyoroszinak viszont nem és Balassagyarmat valamint Fülek és Szécsény is csupán "szerződéses kezelését" tudta biztosítani. Remélhetőleg "Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában" c. történeti statisztikai kiadványsorozat még munkában lévő kötetei - ha (sajnos) a 9 kérdőpont és az előzetes összeírások részletes ismertetésére nem térnek is ki - az ország egyéb területein is figyelmet fordítanak legalább a kiváltságos mezővárosok helyzetének alakulására és a szabad költözés vagy örökös kötöttség kérdéskörén túlmenően, a korábbi szerződések és magánföldesúri urbáriumok létét statisztikailag is kimutatják majd. Témánkat még távolról sem merítettük ki, a rendelkezésre álló terjedelmet azonban máris túlléptük. Fentiekben csak az volt a szerény szándékunk, hogy a történészek számára metodológiai szempontból oly sok gondot okozó "három F" : a foga Írnak , források és feldolgozási szempontok tisztázásához és egységesítéséhez néhány immár két évtizedes kutatómunkánk során nyert - tapasztalattal hozzájáruljunk és ráirányítsuk a figyelmet a magyarországi késő feudális kori agrártársadalmat szervező közösségek és konfliktusaik illetve kompromisszumaik fontos forrástípusaira.
