Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

let benépesítését szabad emberekkel, akik kiváltságokat kaptak: így a mansus vagy laneus néven nevezett birtokaik használata fejében csupán pénzösszeggel és könnyebb, levélhordási szolgálattal, valamint ajándékokkal -sajttal, vajjal, báránnyal, rókával, nyúllal, szárnyasokkal vagy éppen szőnyeggel- tartoztak. A soltészek a község örökös bírái lettek és telkeik mentesek voltak az adók alól. 2.1 Telepítéskor, "megszálláskor" kötött ún. impopulationalis szerződések. Ez elsősorban a töröktől visszafoglalt alföldi, dél-dunántúli, bácskai, bánáti, szlavóniai vidékeken volt szokásos a XVII. század végén és a XVIII. században. A pusztán maradt területek benépesítését a földesurak - a törvények (1723:18.tc.) és a vármegyék törekvésével összehangban - az ország túlnépesedett területeiről, valamint külföldről hívott telepeseknek adandó kedvezmények kilátásba helyezésével igyekeztek előmozdítani. Amennyiben ezeket a kedvezményeket írásba foglalták, kétoldalú, örökös érvényű szerződés jött létre, amely elismerte a jövevények (advenae) és utódaik szabad költözési jogát, az első 3-5, esetleg több évre teljes adómentességet, majd utána is robotszolgáltatás terhétől szabad, taksával és terményjáradékkal letudható földesúri adókötelezettséget valamint számos királyi kisebb haszonvételt -korcsma, mészárszék, malom, ser- és pálinkaház, vám, vásári helypénz stb.- jövedelmeinek (némi haszonbér fizetése ellenében történő) élvezetét engedélyezte. Igen gyakori eset volt, hogy a földesurak letelepülésre jelentkező hazai vagy külföldi eredetű parasztok közösségeinek a határban nagy legelőket, tágas réteket, tűzi- és épületfát, esetleg makkot is bőven termő erdőket, halászóhelyeket vagy éppen kőbányákat, mész-, hamuzsírvagy faszén-égetési jogosultságot engedtek át. Ha e regálé haszonvételeket külön szerződés alapján adták illetve vették haszonbérbe, ezeket beneficiális szerződéseknek is nevezték. 3./ Végül különleges, de felettébb gyakori típust képeztek a "jutalmazási" vagy inscríptionalis szerződések. Bár akadtak szép számmal jobbágyi állapotú személyekkel kötött ilyen jellegű contractusok is, túlnyomórészt nemesi előjogokat élvező személyekkel léptek inscríptionalis szerződésre a földesurak. Egyik, hagyományos és általános eset az volt, amikor a földesúr egy gazdatisztje -jószágigazgatója, számtartója, kasznárja, ügyésze,