Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
nyire a felettes hatóságoktól erednek; a község szokásjogát azok foglalják írásba és hagyják jóvá, de a községek ilyeneket időnként maguk is alkothatnak. Különösen fontosak a községi általános statútumok, nem jelentéktelenek a szőlőbéli rendtartások (hegykönyvek), az erdőhasználati, legelőhasznalati s egyéb rendtartások. Mindezek előzményei a jobbágyfelszabadítás után is a közbirtokosságok formájában tovább élő feudális "részvénytársaságok" (erdő-, legelő-, szőlő-, sőt tóbirtokosság stb.) működési szabályzatainak. A községi közigazgatás mindenekelőtt tisztában akar lenni azzal, hogy a felettes hatóságok mit rónak rá, mit várnak tőle, milyen feladatok elvégzésére utasítják, ezért nem csak gyűjti a hozzá érkező leiratokat, rendeleteket, utasításokat, körleveleket, körözvényeket és egyéb iratokat, hanem azokat beérkezésük sorrendjében könyvbe másolja; így jönnek létre a községi leveles-könyvek (correspondantiák) már a XVIII. század második felétől. Ezen kívül készülnek memoriálék és saját kiadmányozású irataik fogalmazványát vagy duplumját is megőrzik. A községi közigazgatás fórumai közül, melyek tulajdonképpen a statútumokon nyugszanak, a községbírói tanácsülés, illetve a bírói szék jegyzőkönyvei és ítéletlevelei kiemelkedő forrásértékűek. Sajnos, ilyenek a mai Magyarország területéről alig maradtak fenn. Valamivel több lista, mondhatnám étlap ismeretes az ülésekről (különösen, ha azon felettes hatóság is képviseltette magát), ami az elfogyasztott ételek és italok mennyiségét és milyenségét tünteti fel. Ezek a legfényesebben bizonyítják, hogy már őseink is ismerték azt a megbonthatatlan összefüggést, miszerint csak tetemes és jó ételek-italok elfogyasztásából születhet meg a pontos elszámolás és az igazságos ítélet. A község civódó tagjai között birtokosztályt hajt végre, melyről osztálylevelet ad ki. Körbeveszik a község esküdtjei haldokló társuk ágyát és gondosan feljegyzik testamentumát; ilyenkor szokásban volt, hogy a haldokló, legyen bár 100 éves, gyermeki módon megköveti a község elöljáróit, netáni rossz magaviseletéért ezen a világon. A vég bekövetkezte után az elöljáróság megfelelő módos gazdához elhelyezi az árvákat nevelésre, melyről az árvák nevében a község hatósága köt szerződést a nevelő szülőkkel. A dologtalan, henyélő, munkakerülő jobbágy portájáról, aki