Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

lia" különböző ágaihoz tartozó választott tisztségviselők. 3. Az első, tudományos igénnyel megírt, magyar nyelvű gyakorlati közigazgatási kézikönyv szerzője a megszilárdult községszervezet élén álló elöljáróságot kettős értelemben használja. Szűkebb értelemben ide tartozott a nemesek közgyűlése által választott bíró az esküdtekkel (vagy tanács-deputátusokkal), a pénztáros és az állandó jegyző

. Tágabb értelemben ide sorolja a bírónak alárendelt kisesküdteket (kisbírákat), a különböző szakfeladatot ellátó bírákat (korombíró, utcabíró, mezőbíró). Természetszerűen nem tartoztak ide már a község szolgálatában álló szegődményesek (pl. éjjeliőrök, csőszök stb.), akiknek jogviszonyát ideiglenes szerződések szabályozták. 4. Veszprém megyében a nemesi önkormányzat fejlődésének története két korszakra bontható. A választóvonal 1814: ekkor jelenik meg az első vármegyei "Rendszabások", amely az országban egyedülálló módon, egységesen szabályozza a nemesi községek és közbirtokosságok szervezetét és működését. Ezzel a szabályrendelettel kívántak rendet teremteni az áttekinthetetlenül sokféle, s ezért ellenőrizhetetlen helyi önkormányzat között. A Rendszabásokat két alkalommal is megújították-módosították (1826, 1846), de a kívánt eredményt nem tudták elérni. Hogy milyen szélsőséges esetek voltak 1014 előtt, annak illusztrálására nézzünk egy példát. 1791-ben Öcsön 1 törvénybíró és 9 esküdt (az egyik agilis) alkotta az elöljáróságot. Szentgálon ugyanekkor: egy törvénybírót, 12 "tanácsot", továbbá egy jegyzőt, egy kisbírót, több esküdtet, egy-egy malom-, bor-, vadász- és deszkabírót (a deszkametsző malomnál), valamint egy erdőinspektort találunk. Az 1814-ben kiadott megyei statútumok két kategóriát különböztetnek meg: népesebb helységekben egy bírót

, egy perceptort (pénztáros), egy jegyzőt, egy vagy több kisbírót (esküdtet), 6 vagy 12 vagy még több tagú tanácsot (elöljárók) írnak elő. Kis településen legalább egy bíró és 2 előljáró felállítását szorgalmazzák. Ez az előírás inkább csak a kis településeken hozott változást, mert sokhelyütt nem volt elöljáróság. A népesebb helységekben azonban már a 18. század végére túlhaladták az előírt minimális szervezeti kereteket. A szabályozás keret jellege egyébként meghagyta a lehetőséget