Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

Rácz István: A VÁROSI TÁRSADALOM HITEL- ÉS KÖLCSÖNÜGYLETEIRE VONATKOZÓ FORRÁSOKRÓL A vagyon vizsgálata a városi társadalom történeti kérdései közül az alapvető szempontok közé sorolható, hiszen a társadalmi differenciálódásnak elsődleges meghatározója. Ennek feltárásához a történetírás legtöbbször az adóösszeírásokat hasznosítja. Kétségtelen, hogy bizonyos általános tendenciákat ezek is mutatnak. Messzemenően egyet lehet azonban érteni Bácskai Vera széles kitekintésű referátumában megfogalmazott azon megállapításával, hogy ezen a téren is további finomításra van szükség. Nemcsak azért, mert a városi társadalom -sokszor nagyobb- birtoktalan része így szükségszerűen kieshet a kutatási látóhatárból, hanem azért is, mert a birtokosokról, elsősorban polgárokról is csak hiányos adatokat áll módunkban összegezni. Az ma már általánosan igazolt és elfogadott megállapítás, hogy az adóösszeírásokban csak bizonyos tételek (pl. a földterület nagysága, malmok száma) tükrözik a történeti valóságot, ugyanakkor a jószágvagyonra vonatkozó bevallások meg sem közelítik a tényleges nagyságrendet. Arról nsm is szólva, hogy a vagyon olyan fontos eleme, mint a pénztőke és az ehhez kapcsolódó hitelélet teljesen ki is maradt az összeírási anyagokból. Egyszerűen azért, mert nem vonták adó alá. Ismeretes, hogy adókötelezettség terhelte a különböző föld-, belső telek-ingatlanokat, a malomtulajdont, jószágállományt, iparos- és kereskedő tevékenységet, sőt a házbéreket és napszámosmunkát is, a kamatozó tőke azonban kimaradt ebből a sorból. Amennyiben ma is elfogadnánk Vargha Gyula, neves közgazdásznak még 1885-ben papírra vetett megállapítását -ami egyébként hosszú évtizedeken keresztül éreztette a hatását-, ez az eljárás nem jelenthetne gondot. Szerinte ugyanis Magyarországon a hitelügy történetét csak az 1840-es évektől számíthatjuk, amióta pénzintézeteket szerveztek."*" A legújabb, modern magyar történetírás azonban bebizonyította, hogy a hitelélet kialakulása és funkcionálása nem köthető a kizárólagos pénzintézetek megjelenésének az idő2 pontjához, előtörténete évszázadokkal előbbre nyúlik vissza.